Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)
KÜLÖNÖS RÉSZ - II. szakasz A járás városai és mezővárosai
jelesebb.] Néhány [egyszer tizenöt, egyszer több] öl hosszú tartós cölöpöket [vagy gerendákat] rögzítettek keresztben a vízbe, de úgy, hogy az egyik sorukat a vízfolyás ellenében, a másikat a másik irányba (a víz mentében) mélyen lesüllyesztették, [végeik lefelé mintegy szétterpeszkednek, fölfelé összetartanak, de úgy, hogy köztük olyan széles hely marad, amilyet a híd kíván] minden egyes (cölöp) külső, a vízből magasan kiemelkedő végét a fölsőktől az alsók felé és ezektől amazok felé kettesével összekötözték vesszőfonatokkal, lábazatot képezve. Több mint huszonöt ilyen lábazatot számoltunk meg. Ezeken hosszabb és rövidebb, hatalmas gerendák fekszenek, erős deszkákkal beborítva, ezek alkotják a hidat, [...és azon haladnak át a közlekedő szekerek. S hogy a leeséstől vagy leszorításról való félelemre ne maradjon ok, a híd mindkét oldala három láb magasan ráccsal vagy lécekkel le van zárva.] Ez nemcsak azért méltó a megemlékezésre, mert a több mint tizenöt öl mélységű folyóba is bele lehet verni és bedeszkázni, hanem mert a legnagyobb és leggyorsabb jég(zajlás) és áradás sem rombolja le. Ugyanis azonkívül, hogy szilárdan van megépítve, a lábazatok fölső része, aminek nekiütközik a víz ereje, ki van hegyezve és vassal be van burkolva, ezért a lezúduló jeget, ha az útjába kerül, előbb szétdarabolja, mint ahogy az összetörné (a lábazatot). Azt mondják, hajdan tutajokból szerkesztett híd volt a Tiszán ezen a helyen. Ez (a mostani) királyi költségen épült, hiszen a király [császár] birtokában van, a várral és a mezővárossal együtt. II. Szolnok mezőváros Tágas település, szalmával fedett alacsony házakból [házacskákból] áll, és több városnegyedre oszlik. A nyugatra néző részben van a ferencesek kolostora 12 3, akiknek templomát az 1730. esztendőben pünkösd harmadik napján, éppen vásár idején egy keletről betörő hevesebb forgószél elszakította a kolostor épületétől, amihez hozzáépítették és lerombolta [éppen a mise után kis idővel, különben kétségkívül elpusztította volna azokat is, akik áldoztak]. Dél felé a Tisza partján látható egy királyi épület, a sóraktár vagy sórakodó; (a sót) hozzák-viszik a folyót követve, [mikor a Tisza vízállása kedvez, folyamatosan érkezik, és összegyűjtve ebből a mezővárosból szállítják az ország különböző részeibe] s innen van nemes Szolnok neve is. 12 4 A lakosság magyar, németekkel és szlovákokkal keveredve, bár ez utóbbiak öltözködésüket és nyelvüket tekintve alig különböznek a magyaroktól, ugyanis közös nyelvet beszélnek velük és egyforma viseletet hordanak. A jövevények, a többiekkel együtt a török kiűzése után kerültek ide, ezért a katolikus valláson kívül semmi mást nem tűrnek meg. A Tisza és a Zagyva közt porhanyó és termékeny talajú földek veszik körül a mezővárost. Jászberény tőle nyugatra van öt német, (azaz) három magyar mérföld távolságra, Pesttől pedig tíz mérföld távol van keletre, Egertől hétre déli irányban. 12 3 1686-ban az eltörökösödött lakosság megtérítésére hamar ferences szerzetesek telepedtek le a városban. Kolostorukat 1723-ban építették. 12 4 Ti. a latin sal (= só) szóból. 171
