Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

Bél Mátyás (1684-1749)

olvasó éljen boldogan és mondja a szerzővel): Áldja és egyesítse Isten a német és magyar nemzetet!" 1714 elején Bél Mátyást meghívják Pozsonyba, az ottani evangélikus líceum igazgatói állására. Miután levélben érdeklődött, hogy milyen mértékű szabadsága lesz az iskolaszervezés, a tanári személyzet megválogatása, a szegénysorsú tanulók helyzetének javítása és hasonlók terén, és kérdéseire kielégítő választ kapott, május 8-án beiktatják a pozsonyi rektorságba. Azonnal kész tervezettel áll elő, amely első részében az iskola szervezetét és a tantervet, a másodikban a tanítási módszereket, a harmadikban pedig a fegyelmi alapelveket tartalmazza. A középiskola szervezetét 6 osztályos keretben írta le, mindegyik osztálynak minden stúdiumból tankönyvekkel kellett rendelkeznie, egy meghatározott kiadásban. A tantervet kötelezően előírta, azaz a hallei tapasztalatok alapján megállapította a számolás, majd a matematikai ismeretek, a nyelveken kívül a földrajz és a történelem, a filozófia és a teológia oktatási időszakát, s bár itt még nem szerepelt, később sort kerített az enciklopédikus természetrajzi tárgy (ásvány-, növény-, állatés embertan, csillagászat) bevezetésére is. Rendszeresen tartott tanári értekezleteket, megkívánta a tanulmányi napló vezetését, hogy egyik tanár a másiktól zökkenő nélkül át tudja venni a tanítást. A módszerek terén különbséget tett a vallási és a világi jellegű tárgyak között, amikor a vallástanításnál az értelem mellett érzelmek nemesebbé tételének célját hangsúlyozta. Egyébként a módszertant osztályonként határozta meg Bél Mátyás, hogy az életkorral, a gyermekek felfogóképességének megfelelően változtatható legyen. A tanár kösse le a diákok figyelmét, az egész osztályhoz szóljon, szemléltessen, mutasson be kísérleteket, az iskolai táblán világos vázlatokat, illusztrációkat adjon mondanivalójához. Ne legyen türelmetlen, szeretettel bánjon tanítványaival. A fegyelemről szólva egyaránt meghatározta a rector, a tanárok, a növendékek és az ún. pedagógus házitanítók kötelességeit. Mellőzve ezek részleteit, közös vonása mindegyiknek a pontosság, a megbízhatóság, a nagyfokú fegyelem és a figyelmesség, az önkontroll alatt tartott magatartás előírása. Ezeket a követelményeket Bél Mátyás iskolai törvények formájában fogalmazta meg, s ezek szövegével indul az az anyakönyv, amelybe 1714-től kezdődően feljegyezték minden beiratkozott tanuló nevét. (Pontosabban: legfelső osztályok tanulói már saját kezűleg „subscribálták" magukat.) Mindegyikről azután a rector - az első években Bél Mátyás - hosszabb-rövidebb jellemrajzokat írt, végül az is megtudható ebből az anyakönyvből, hogy hová távoztak el a növendékek az iskolából és mi lett belőlük. A fegyelmi szabályzat előírta az évenkénti nyilvános vizsgákat, mert hatékonyan serkentette mind a tanárokat, mind a tanulókat. A rector személyesen fogadta az iskolába először belépő gyermek hozzátartozóit, egyáltalán: harmonikus viszonyra törekedett a családokkal. Bél Mátyás mindössze öt évig volt az iskola rectora, mert 1719 szeptemberében, amikor meghalt a pozsonyi evangélikus gyülekezet első lelkésze, őt választották meg a helyére. Egészen más líceumot adott át utódainak, mint amit átvett. Az 1714-ben 40 tanulóval tengődő iskolából országos kisugárzású tanintézet 10