Bertha József: Eger piackörzete a XVIII. század első felében - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 7. (Eger, 2001)

Bevezető és előzetes értékelés

10 eltérő terményfeleslegeiket igyekeznek egymással kicserélni."

3 Elég ránéznünk ÉK-Magyarország természetföldrajzi térképére, s megállapíthatjuk, hogy Eger az előbb leírtak tipikus példája. A város, mint a területi munkamegosztás jellegzetes települési formája, csak úgy tudja legmindennapibb szükségleteit kielégíteni, ha csereviszonyban áll a falvakkal, azokból elérhető. Létfontosságú tehát a kedvező földrajzi fekvés. Eger a vásárvonalnak azért válhatott jelentős központjává, mert az Eger-patak völgykijáratában fekszik, s így mindkét tájról könnyen megközelíthető. Számára a hegység felőli megközelíthetőség a döntő, amelyet az Eger-patak völgye tesz lehetővé. Az Alföldet a környező hegyektől elválasztó vásárvonal városa környezeti hasonlósága folytán Miskolc is, a Sajó és a Hernád közös völgyében. A fekvéssel szorosan összefüggő szempont az úthálózat kérdése is. A Budáról vezető főútvonal (via magna=nagyút) Hatvan irányába indult kelet felé, ahol kettéágazott. ÉK-i ága Horton át vezetett Gyöngyösre, s onnan tovább Kápolnán és Kerecsenden keresztül futott Egerbe. K-DK-i ága Csány és Vámosgyörk érintésével Adácson, Nagyúton át, Kompokon és Makiáron keresztül ért Egerbe. Innen északi irányba megfelelően jártható út az Eger-patak völgyében haladt és Szarvaskőn át tartott a bányavárosok felé. A városból az országos főút a XVIII. században sem mehetett keresztül a Bükk hegységen, a további keleti irányú kapcsolathoz azt meg kellett kerülni, és a II. József-kori katonai térképekhez készült országleírás szerint Ostoroson áthaladva Mezőkövesden át lehetett Miskolcra, s tovább Kassára jutni. Dél felé Makiáron és a mai Füzesabony határában fekvő Pusztaszikszón keresztül volt összeköttetése Egernek, így lehetett közlekedni akár a poroszlói réven át Debrecenbe (ez országút volt), akár Heves mezőváros irányába.

4 Ebből a vázlatos áttekintésből is látható, hogy Eger életében sem a szabadalmak, hanem inkább földrajzi helyzete, közlekedési csomópont jellege, a különböző tájak találkozásának dinamizmusa alakította ki a piacot. A piacok hozzátartoznak a város életéhez, hiszen a hiányzó árucikkekkel, főleg mezőgazdasági termékekkel, de mint azt Eger esetében látni fogjuk, ipari cikkekkel is, a piacozó falvak népe látja el folyamatosan a városi lakosságot. Az alföldiek itt szerezték be a hegyvidék erdőiből származó fákat és faárukat, a mindennapi életben használatos vaseszközöket (ásó, kapa, kályha), az üvegárut, valamint a vadbőröket. Az Alföldről származó búzáért, árpáért, zsírért, szalonnáért az egri piacokra a felföldiek félkész ipari árukat hoztak cserébe. 3 MENDÖLT. 1963.460. 4 KOVÁCS B. 1973. 25., B. HUSZÁR É. 1994. 5-30.