Dézsmajegyzékek – Heves- és Külső-Szolnok vármegye 1549 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 3. (Eger, 1988)
Bevezetés
zítási lehetőségeket rejt magábanamelle tt több jel mutat arra, hogy a falvak, illetve a háztartások összeírási rendjéből következtetni lehet a dézsmaadminisztráció sajátosságaira, a települések együttesen adott quartájából _talán a közös plébániára, illetve filiális viszonyra is. A districtusok és a helységek nevének gyors kikeresésére kötetünk tartalomjegyzéke, valamint a helységek betűrendes mutatója áll rendelkezésre. A bort-mustot a jelentős jtermelő helységekben szőlőhegyenként, a promontoriumok egymásutánján haladv a tizedelték. Ezt a rendet nem követjük szorosan, hanem egy táblázatba foglaljuk egyazon szőlőbirtokosnak (és falunak-mezővárosnak) a dézsmáját, úgy, hogy külön függőleges rovatokba, de egy sorban összegezhetően kerül a különböző hegyekről származott adórész. Ezáltal egy név, illetve termelőegység teljes tizedmennyisége éppúgy leolvasható, mint a promontoriumok összprodukciója. A gabona-, bor- és az állatösszeírások egymás közti viszonylatában nem szerkeszthettünk egyetlen táblázatot, terjedelmi okoknál fogva. Ezeket a dézsmafajtákat külön táblák tartalmazzák, de az egyes családfőket könnyen azonosíthatja az olvasó a táblázatokban feltüntetett sorszámok, illetve az azokra tett kölcsönös utalások segítségével. A dézs makerületek — szükség esetén az egyes helységek — táblázatai előtt , amennyiben ismerjük, megadjuk a dézsmaszedők nevét, állását, foglalkozását, az összeírás időpontját, az eredetileg-helyileg alkalmazott mértékeket, valamint azt, hogy milyen rovatokból állanak a soron következő táblázatok. A lajstromok fedőlapján vagy fejrovataiban talált egyéb felírások (az egész falu tizede a főesperest, a provisort illette stb.) a jegyzetapparátusba kerültek. A táblázatoka t, ha rovataik részletei el is térnek egymástól, egységes elvek szerint szerkesztettük . Mindenekelőtt a mértéke ket hoztuk közös nevezőre: a gabonaféléket kévében (vagy ha kaszálták, falcaturában, cumulusban, jugerumban), a bort budai iccében, az állatokat darabszám, a megváltási tételeket dénárban írtuk. A táblázatokban feltüntetett mennyiségek mindig tizede k. Nem vállalkozhattunk tiszta meggyőződéssel e számértékek lo-zel vagy 11,25-dal való szorzására, azaz a feltehető termés kimutatására, mert helységeink egy része világi, más része egyházi kézen volt, ráadásul korszakunkban már a Magyar Kamara szedte a dézsmát. Az ötödöket elosztottuk kettővel; táblázatainkban e helyeken is ti-
