Dézsmajegyzékek – Heves- és Külső-Szolnok vármegye 1549 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 3. (Eger, 1988)

Bevezetés

- IV ­Az_összeírások név- és adatsorához csatlakozó minden korabeli kiegészítő feljegyzést latinból magyarra fordítottun k. Ezt fontos­nak tartjuk a kiadványsorozat_minél szélesebb körű használhatósága érdekében. A fordítás többnyire_tartalmi jellegű; a szöveghűséghez, esetenként a latin eredeti (jegyzetbeli) leírásához ott ragaszkod­tunk, ahol kétségek merülhetnek fel az értelmezést illetően. A biz­tonság és az ellenőrizhetőség céljáért adjuk meg minden esetben a dézsmafajták latin nevét, hiszen pl. a fruges-frugum jelenthet ál­talában (őszi) gabonát és ténylegesen búzát is. Nem magyarítottunk olyan jól ismert kifejezéseket, mint a deserta, extraneus, offici­ális, quarta. (A plébánosi járandóságot gyakran akkor is quartának írták, ha az ténylegesen mái' nem tette ki a dézsma negyedrészét.) Külön kell szólnunk a névanya g közzétételéről. Jelentősége nyelvészeti, sőt történetírási szempontból sem lehet kétséges. A földrajzi neveke t (dézsmakerületek, falvak, oppidumok stb.) elő­ször mai helyesírásban adjuk meg, majd zárójelben a korabeli név­használat és írástechnika szerint. A mai forma kiválasztása csak akkor egyértelmű, ha a kérdéses helység változatlan néven él. Ez esetben az 1973-as helységnévtárt vettük irányadónak. Amennyiben a település végleg pusztává lett vagy összeolvadt más falvakkal, ak­kor "jelenkori" írásmódunk csak helyesírási elveiben egyezik meg a napjainkban élő helységnévvel. Az adózó családfők nevé t teljes be­tűhűséggel követtük. Feloldottuk a keresztnevek gyakori, a vezeték­nevek ritkább rövidítéseit, de csak a rövidítésre utaló jel meglé­tekor. Nagy _R betűvel rövidítettük viszont a relicta - özveg y meg­jelölést. Ezen kívül mindössze két tekintetben tértünk el a formá­lis hűségtől. Az egyik: a neveket következetesen nagy kezdőbetűvel írtuk, kivéve a nyilvánvaló foglalkozási jelzőket ( presbite r, pas­to r , litteratu s. s olykor diák-deá k). A másik: nem volt lehetősé­gün k -- a rota eljárás miatt — az egykorú írásmód maradéktalan visszaadásár a. így nem különítettük el az _s és a z és Í betűfor­mákat, az i és a | betűket pedig csak ponttal együtt jelölhettük. Ezzel szemben mindig híven közöljük az i-j-y-y-y-y, az u-v-w-w, az o-ó-p-ő-ö-ő változatokat, a kettős hangzók korabeli rajzát (e, u, ű) és az aposztróf jelét ('). — Az összeírok maguk sem voltak kö­vetkezetesek a hangok jelölésében. Bár a variációk egyaránt takar­hattak hangzásbeli (í-zés, ú-zás) eltéréseket és pusztán írástech­nikai differenciákat (Varga, Warga, Wargha, Wargah), netalán toll-

Next

/
Oldalképek
Tartalom