Németh Gábor: Gyöngyösi testamentumok és fassiólevelek 1642–1710 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1991)

Gyöngyösi armalisták

Gyöngyösi armalisták A XVII. századi Gyöngyös társadalmi fejlettségének szintjét mutatja, hogy társadalmi rétegezettsége meglehetősen differenciált képet mutat. A hódoltsági mezővárosokat tekintve feltűnően nagy az armalista nemesek száma. Külső-Szolnok vármegye 1635-ös portaösszeírása szerint az itteni nemesek együttesen 15 forintot fizettek taxaként, ez közel felét tette ki a megyében beszedett összes nemesi taxának. 1647-re a megye egész területén megfigyelhető a taxával adózó nemesek számának emelkedése, de továbbra is Gyöngyös oppidum áll az élen. ("Nobilium ejusdem taxa fl. 10.") Az 1675-ben készült portajegyzék név szerint 95 gyöngyösi kisnemest vett lajstromba. Ugyanekkor a megye legtöbb helységében csupán egy-két armalistát találunk. Pásztón és Patán 5 illetve 4 főt. Szakály Ferenc adatai alapján ez jóval meghaladja Nagykőrös és Kecskemét korabeli nemességszámát is.

1

4 A nagy kisnemesi tömeg elsősorban a szőlőműveléssel foglalkozó oppidumokban figyelhető meg. Ez a fajta társadalmi átalakulás Gyöngyösnél is erősebben jellemezte a döntően monokultúrás Hegyalját. A zempléni és abaúji szőlős mezővárosokban már a XVI. század második felében jelentős számú, jobbágytelken és jobbágyszőlőkön gazdálkodó kisnemes és szolgálat fejében a jobbágymunkától mentesített libertinus élt. A Rákóczi-uradalmak urbáriumait vizsgálva különösen az 1630-, '40-es évektől szembeötlő a nemesek, exemptussá tett sessiók és taxával adózók arányának növekedése. Az armálisszerzés a XVII. században tömeges méretűvé vált. A század végére a Hegyalján a jobbágy népesség teljesen elveszítette súlyát a jobbágytelken élő és taxával adózó armalista nemességgel szemben. A mezővárosi kisnemesség zöme a tehetős szőlőművelő parasztpolgárok soraiból emelkedett ki. Kedvező vagyoni helyzetüket használták fel nemesség vásárlására, melyhez többnyire a földesúri manumission és exemptión keresztül vezetett az út. A kisnemesek kezében összpontosult a legtöbb szőlő és telek, a mezővárosi ingatlanforgalomban ők játszották a vezető szerepet. Az armális megszerzése után legtöbbjük igyekezett telkét és szőlőit megváltani, azaz liberálni a földesúri szolgálatok alól. Úgy tűnik, a gyöngyösiek is ezt az utat követték. Az 1670-es években az Eszterházy és Koháry részjószág exemptióit említik, aminek következtében az egykori parasztfundusok dézsmamentesekké váltak. A mezővároson belüli irányító szerep biztosítása érdekében a mezővárosi önkormányzat tisztségeit (főbíró, magistratus) saját soraikból töltötték be.

1

5 Ha nem is a fenti mértékben, de az armálisszerzés megfigyelhető a hódoltságbeli alföldi mezővárosok civisei körében is. Itt elsősorban a marhakereskedelemben igyekeztek kihasználni a nemesi jogállás nyújtotta lehetőségeket.

1

6 Az armalisták telkük után továbbra is földesúri szolgálatokat teljesítettek. A jobbágyi eredetű fundusról a gyöngyösiek végrendeleteikben is megemlékeztek. Miként az a jobbágyok végrendelkezésénél szokás volt, a parasztfunduson élő nemesek is végrendelkeztek a telek tulajdonosának javára, mint a gyöngyösi nemes Kozári Péter: "Hagyok az földesúrnak, az ki fundusán ez ház vagyon, tíz tallért." Nemes Péter János 1682-ben hasonlóan rendelkezett házáról, amelyet még öregapja szerzett. (5., 36. sz.) Nemes Szécséni Lőrinc deák 1650-ben "a mi fundusunkon vött légyen egy inalombeli 6