Németh Gábor: Gyöngyösi testamentumok és fassiólevelek 1642–1710 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1991)
Testamentumok és fassiók
Az örökvallások tartalmi és formai jegyeik alapján kialakult írásbeli gyakorlatot tükröznek. A korabeli ingatlanforgalom méreteit tekintve ez teljesen érthető. Gyöngyösön épp úgy, mint a tágabb szőlőművelő vidéken ismerték és gyakorolták a cserét, zálogot és "örök alkuvást", azaz adásvételt. (6., 7., 8., 11., 12-13., 18., 19., 22., 35., 58., 64. sz.) A városok és a mezővárosok a területükre vonatkozó ingatlanügyekben hiteleshelyi feladatokat láttak el. Kötelező érvénnyel előttük tettek bevallást az ingatlanügyekről, amelyekről a magisztrátus a város pecsétjével hitelesített levelet adott ki.69 Gyöngyösön részben ettől eltérő gyakorlatot találunk. Az itt közölt fassiók magánszemélyek nevében keltek, akiknek többsége nemes volt. Nagyobb hitel kedvéért a szolgabírót és megyei esküdteket is meghívhatták az ügylet tanúiként. Nemes Gardi Pál és felesége 1655-ben kelt szőlőadásvételénél: "Ezen dolognak nagyobb erősségére hivattuk közinkbe nemes Heves vármegyének szolgabír áj át, nemzetes Dely Gergely uramat". (8. sz.) Sőtér Ferenc malomfassiójának tanúi között három juratus assessor és egy nemes személy szerepel. A corroboratióban itt is olvasható formula: "fassiónknak hasonló vigora legyen, mintha tulajdon captalomban, avagy conventben emanáltatott volna". (12. sz.) Kopasz egyik fassiolevelét az egri káptalan írta át 1707-ben. Nádudvari János a kassai rokonaitól megvásárolt malomrészről kért testimoniálist a káptalantól. (13., 18. sz.) Tehát a legértékesebb ingatlanok esetében az armalisták igyekeztek hiteleshelyi okleveleket szerezni. Az országos jog és a helyi szokásjog alapján ingatlanok elidegenítésénél a rokonokat elővásárlási jog illette meg. Ennek realizálását szolgálta a "megkínálás" intézménye, amit Gyöngyösön is gyakoroltak. Eötvösi Szabó György örököseinek ügyében az eklézsia kimondta, az özvegyet az őt illető házból és szőlőből libera dispositio illeti, de "el akarván adni elsőben a véreket kinálya meg vele". (43. sz.) Gardi Pál az említett szőlőfassióban kikötötte, hogy amennyiben a céh a szőlőt a jövőben el akarná adni, gyermekei számára elővásárlási jogot tart fenn. (8. sz.) A gyöngyösi szőlővidéken éppúgy, mint a Hegyalján, élt a szomszéd és a helyi lakos elővételi joga. A gyöngyöspüspöki bírák 1658-ban szőlőjüket elidegenítés előtt egy helyi lakosnak ajánlották fel megvételre. 7 0 Az adásvételt a vételár lefizetése után áldomásital és kézbe - "per manus" bocsátás pecsételte meg. (12., 22. sz.) Öröklési jogának biztosítása érdekében a rokon perben megtámadhatta az adásvételt. Ez ellen szolgált biztosítékul az elidegenítő által felvállalt evictio - szavatosság - jogintézménye. A hegyaljai adásvételeknél a XVII. században vált a fassiók elmaradhatatlan részévé. 7 1 Gyöngyösön jobbágy és nemes egyaránt felvállalta, mint azt Szécséni Lőrinc deák malomvásárlása és ingatlancseréje bizonyítja. Zálog esetében is alkalmazták. (6., 7., 13., 18., 22. sz.) Az evictio mibenlétét például Sőtér Ferenc 1658 májusában kelt fassiója írja részletesen le: "Attuk periig megmásolhatatlanul és visszahihatatlan képpen, magunkra és utrisusque sexus maradékinkra válován, hogyha ő kegyelmeket és az ő kegyelmek maradékit ezen uralombéli résznek szabadságában és békességes bírásában valami törvénnyel háborgatná és háborgatni akarná, tartozunk mind magunk s mind utiusque sexus maradékink magunk kölcségivel és fárattságával megoltalmaznunk". Ha ezt mégsem tennék, a fassiólevél feljogosítja a vásárlókat, hogy a megye közbejöttével Sőtér vagy leszármazottai bármely javából kárpótlást nyerjenek. (12. sz.) 20
