Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

Bán Péter: A nagybirtok igazgatásának modernizációja Magyarországon a XVII-XVIII. században • 29

Mindazonáltal a kutatás előtt nem kétséges, hogy egyes preferált arisztokrata lakócentrumok állandósulásával párhuzamosan a XVIII. szazad jellegzetessége lett a birtoktestek teljes komplexumának adminisztrációját praktikus egységességgel vezénylő felső szintű apparátus kiépítése. 1740 után néhány hatalmas, és az országnak nem egy régiójára kiterjedő nagybirtokot még felügyelőségekre is felbontottak, amelyek az uradalmak egy-két közelebb fekvő csoportját közbenső szinten igazgatták, legtöbbször inspektorokkal, továbbá számvevőkkel, pénztárosokkal az élükön. Ez történt a herceg Esterházy, a Károlyi, bizonyos mértékben a Batthyány, a Széchenyi család foldesuraságán és a garamszentbenedeki káptalani birtoktesten. A lényeget tekintve gyökeresen másfajta területmegosztás jelent meg a Grassalkovichok gödöllői, a gróf Esterházyak tata-gesztesi s a fehérvári custodiátus mernyei dominiumain, ahol magukat az uradalmakat tagolták kisebb districtusokra, alacsonyabb rangú gazdatiszti vezetéssel (pl. kasznárokkal, ispánokkal).

27 Egyes újabb vizsgálatok arra utalnak, hogy éppen ezek a kisebb, és a következő évszázadban viszonylagos gazdasági-pénzügyi önállóságra szert tevő egységek bizonyultak optimálisabb térbeli kereteknek a ráfordítási költségek hatékonysági rátája szempontjából.

28 De egyelőre, az 1900-as évek beköszönte előtt a birtokigazgatásnak, a majorsági és jobbágyi munkák, termékek és jövedelmek kezelésének szervezeti alapkeretét a hagyományos uradalmak képezték. Befolyásos tisztviselőinek munkaköre alig változtott a XVII. századhoz képest, s túl sok új officiális sem gyarapította soraikat. A provisor sokágú figyelme, átfogó felelőssége megmaradt, s bár a számtartó financiális specializációja nőtt - sőt pénztárnok is lehetett egyúttal -, de a kisebb vagy kevésbé strukturált helyeken elvégezhette a frumentarius, ritkábban a claviger feladatait is. A különösen fontos dominiumokon még újdonságként jelentek meg a XVIII. század során a helyi ügyvédek, földmérők, manufaktúrafelügyelők, építkezések gondnokai, a parasztoktól tilalmazott erdők élére pedig erdőmestereket állítottak. Nem egy nyoma maradt annak, hogy emelkedett a majorispánok tekintélye, együtt az allodiális gazdálkodás növekvő szerepével.

29 A birtokigazgatási apparátus eddig vázolt kiterjedésével, azon is túl a felső kormányzati „emelet" XVIII. századi felépültével viszont nagyon kevés ponton 27 KÁLLAY István általánosító megállapításait (op.cit. 20-23., 103. p.) ebben a tekintetben árnyaltabbá lehet tenni. - Vö. GERENDÁS op.cit. 60-68. p.; WELLMANN op.cit. 114-116. p.; BOJT op.cit. 89. p.; SZABAD op.cit. 53. p. 28 KAPOSI Zoltán: Magyarország gazdaságtörténete (1700-1830). Pécs, 1992. 69-70. p. 29 KÁLLAY op.cit 108-115. p.; CSAPODI op.cit. 15-19. p.; GERENDÁS op.cit. 66-71. p.; JÁRMAY op.cit 56-66. p.; WELLMANN op.cit 119-121. p.; SZABAD op.cit 51-53. p.; FEJES op.cit Melléklet: tiszti névjegyzék 1-6. p.; BORSODI op.cit 237-238. p.; KÉGL Számadások 1746-1747, Regestrum salariorum 1779, 1784. 38