Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

A. Varga László: A szabadság eltiprásába Nógrádban sem nyugodtak egykönnyen bele • 261

rémi, győri, stb. eseményekről, és itt is hasonló módon kezdődtek a dolgok. Úgy határoztunk, hogy a Nemzeti Bizottság, amely igy jött létre és így védelmezi meg a magyar állampolgárokat, az állampolgárok mozgási szabadságát, az nyilván nem alkalmas arra, hogy a fehérterrornak a kitöréseit megakadályozná. Mi féltjük annak a sok becsületes párttagnak a életét, akik esetenként félrevezetve tapsoltak is, de minden esetre tudunk azokról az eseményekről, és azért határoztunk úgy, hogy feloszlatjuk a nemzeti bizottságot és megalakítjuk a forradalmi munkástanácsot. Hogy mennyire igazolták a mi álláspontunkat, akkor amikor mi bejöttünk, 70-80 főnyi csoporttal találkoztunk, akiken keresztül az acélgyárból, a tűzhelygyártól ugyanezekkel a követelésekkel találkoztunk össze. Azt hiszem, akik politikailag is fontolóra vették az ügyet, azok mindannyian így gondolkoztak, hogy a tanácsokat nem munkásokat biztosították és vegyük át a hatalmat. Nem igaz, hogy mi egészen fegyvertelenek voltunk. Bejutottunk a megyei tanácshoz, ahol Garamvölgyi polgártárs tartózkodott. Túlkapásokat nem követtünk el, fegyveres őrséget szerveztünk. A munkánkra vonatkozólag, attól a perctől kezdve, amikor a hatalmat átvettük, felvettük a régi bizottság minden egyes tagjával a kapcsolatot és tájékoztattuk a mi álláspontunkról. A megszervezés és a munkabeindítás volt ténykedésünk fő pontja. A régi bizottságból a parasztpárt vezetője teljesen egyetértett velünk és jelenleg is a bizottság tagja.

53 Úgyszintén Vincze et. is, aki hajlandó volt velünk együtt jönni. Örömmel vettünk minden régi tagot, hogy együttes erővel induljon meg az életet jelentő munka. Nem akarom vitatni, hogy a mi munkánk, vagy azért, mert a dolgozók akarták, kezdték a munkát felvenni. De pl. a tegnapi nap folyamán is olyan röpiratok jelentek meg a bányáknál, hogy aki leszáll, az a halál fia. Lépten nyomon találkozunk ilyen dolgokkal. Somoskőújfalunál pl. a munkásszállító autón lévő dolgozókat fegyverrel kényszerítették, hogy térjenek vissza a családjukhoz. Kétségtelen tények, hogy még most is a munka felvétele ellen agitálnak. A bizottság ténykedése az volt, hogy a legszélesebb nemzeti erőket tömörítse össze. így szerveztünk egy bizottságot, amely a Kádár kormánynál járt. Úgy igyekeztünk a bizottságot összeválogatni, hogy abban a legkülönbözőbb nézetű és foglalkozású emberek vegyenek részt. Annyit szeretnék mondani, hogy teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy megválasztásunk nem történt demokratikusan, amit tettünk, nem helyes, szükségmegoldás volt. Az volt az álláspontunk, ha megválasztják a végleges munkástanácsokat, jelöltjeik választják meg a járási és megyei bizottságokat. Akkor a mi munkánk lejárt, átadjuk helyünket a megválasztottaknak. Elhangzottak itt olyan hangok, hogy a pártbizottság 300 ezer Ft-ot fizetett ki és a vörös csillag a katona Kovács Jánosról van szó. Ld. a 41. sz. jegyzetet. 281