Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

Szomszéd András: Pogony népe 1707-1930 között • 233

A cselédek száma 27 fó, a munkás (alkalmi) kategóriában 56-an keresték kenyerüket. Az előbbiek 52 főt, az utóbbiak 68 fot tartottak el keresetükből. Az iparból élők száma lényegesen szerényebb: A tulajdonképpeni iparral 8 férfi foglalkozott, 54-en a bányászatban és a kohászatban, kik közül öt az önállóak száma, hárman segéd nélkül dolgoztak, míg ketten egy-egy segédet tartottak, egy íb mint segédszemélyzet dolgozott az iparban. A házi- vagy népipart egy fo művelte, vándoriparosa nem volt a településnek.

34 A táblázatokból kitűnik, hogy az ősi paraszti munka integritása csak részben tört meg. A lakosság nagy része helyben vagy másutt még mindig a mezőgazdaságból élt meg, s csak a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. szívóhatása jelentkezett. Falukép — lakásviszonyok Míg a mai falukép egy része - a templomtól befelé eső falurész - a XIX. sz. eleji tüzek utáni faluszerkezetet őrzi, addig az 1780-as évek elején a Szilasaljapatak és Kiskőalji-patak között, elég szűk helyen összezsúfolt falu képét mutatja a település. A XVIII. század végi egyutcás forma ma már alig kivehető. Ez a falukép a XIX. század első három évtizedében kétszer szenvedett tűzkárt. Már az első tűz, 1819. „Szent Jakab hava 8. napja" után a telkek újra mérettek, s 7 új telket mértek ki a templom jobb oldalán, a „Mocsolyás" dűlővel szemben. A terjeszkedés a XIX. század második felében kiterjedt a Tugár-patak mentére, s tovább haladt a völgyben lefelé. A falu felső része (Tótújfalu felé) a második világháború utáni beépítés. A falubeli tüzeket a gyúlékony anyagokból való építkezés okozta. Ezért „az építendő házakat többé nem fából, hanem kőből és egyéb a tűznek ellentálló materialikból [kell] megépíteni". A tűzvészt - úgy látszik - 182l-re a falu kiheverte. 1821. május 17-én Tihanyi Ferenc főszolgabíró a megyei „kisebb gyűlésnek" az alábbiakat jelenti: „Ezen hamuvá lett helység ... felépült, részivel az illető Méltóságos Földes Uraság igen nevezetes attyai adakozására, részint ... a szomszéd helységeknek némi nemű önkényes [Önkéntes] keresztényi" segítségével, „köbül és földből vert Sárbul, nagyobb részben kéményekre építetvén".

35 A tetőzetek viszont továbbra is fából-szalmából készülhettek, hiszen 1830. augusztus 23-án a falu „szerencsétlen támadott tűz által" megint megégett.

36 27 családot érintett valamely formában a tűz. Az ingóságokból megégett 9 szekér, 6 eke, 2 szuszék, 2 kerék, 5 „kőpű" (kaptár) méhcsalád. 34 Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. Bp. 1925. 71. k. 78. p. 35 NML. IV. lb. 696/1819. 36 NML. IV. 7c-3. 1832/1830. 244