Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

Bakó Ferenc: A harsányi dézsmapince • 9

zadokkal korábban keletkezhetett. A középkori pincének már nincs nyoma, mert Barkóczy Ferenc egri püspök 1755 és 1759 között nagymértékben kibővíttette, s teljesen átépíttette. A jelenlegi állapot kialakulásának ez tehát a kezdete, különösen az építmény föld alatti részére vonatkozóan, arra, amit a Bükkaljára jellemzően riolittufába vájtak. A négyágú és hét keresztággal megszerkesztett pincerendszer ágai közös, keskeny előtérbe torkollnak, ahonnan a műszaki felmérésen jól láthatóan egykor három kijárat nyílt. Jelenleg kettő használaton kívül van, csupán egy vezet ki a borházba. A másik két kijáratot bizonyára azért falazták be, mert előttük húzódik a borház alapfala; akkor volt tehát létjogosultságuk, amikor a borház ebben a formájában ott még nem állott. A két vakajtóval ellátott ág egyébként szélesebb a másik kettőnél, s ezek a tények arra engednek következtetni, hogy a négy ág nem egyszerre, nem egy időben épült. Valószínűleg a bal oldali két ág a fiatalabb, minthogy a mai egyetlen bejárat ide vezet. A jobb szélső ágból kis fülke nyílik pálinkás edények (hordó, palack) számára, melynek jelenleg kaviccsal betöltött fenekén át információim szerint a szomszéd pincébe lehetett közlekedni. A riolitrufába vájt falazatokon, boltíveken jól látszanak a csákányütések sűrű nyomai, amelyek jellemzőek lehetnek a XVIII. század derekának hasonló körülmények között kialakított falsíkjaira is. A 10 szellőzőakna ép, működik, a Meggyes-tetőre felvezető nyílásaikat eredeti, kőből faragott kupakok védik. Az építmény második része a föld felszínére emelt borház. A téglány alaprajzú épület hosszanti főhomlokzata négytengelyes, két ablakkal és két ajtónyílással. A két ajtó kőkerete félköríves, a bal oldali érintetlen állapotban, rajta ferde csíkozással díszített két kapuszárny. A másik bejárat átalakított: leszűkítve, modern kapuzattal. A kőkeretes ablakokon kovácsoltvas rács. A bal oldali bejárati kőkeret zárókövén alig olvasható, vésett évszám: 1785. Egyébként az egész homlokzat meszelt, díszítetlen, de fekete mázolt lábazattal. A borház belseje is átalakítás, átépítés nyomait viseli magán. Az alaprajzról leolvasható, hogy eredetileg egysejtű helyiség volt, amit közép tájon fallal kettéválasztottak (a közfalon ajtónyílás, hogy a munkatér és a lakótér között összeköttetés legyen). A bal oldali rész ugyanis megtartotta egykori funkcióját, ez ma is a szőlőfeldolgozás helye, sarkában kandallóval, a bejárati ajtóval szemben pedig a pincébe levezető lépcsős folyosóval. A borház másik felét cselédlakás számára építették át, amiben még kutatásunk idején (1993) is laktak. A négyzet alakú lakóteret középfolyosó választja ketté, ennek hátsó része közfallal, ajtóval leválasztva. A folyosóról négy helyiség nyílik, egykor valószínűleg mind egy-egy család lakása, de ezt a célt már csak a jobb oldaliak szolgálják. Ezeket a középfolyosóról (szabadkéményes tűzhelyről) fűtik úgy, hogy a szobák közfalába építették a közös kemencét. A bal oldali két helyiség már nem lakás, talán eredetileg sem volt az, 20