Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum - A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám (Eger, 1993)

Kosján László: A virilis-jegyzékek elemzésének néhány kérdése • 149

vényhatóság területén vagy két éve nem fizettek adót, valamint a törvényhatósággal haszonbérleti vagy más számadási viszonyban álltak. A legtöbb egyenes állami adót fizetők névjegyzékét az adóhivatalok kimutatása alapján a törvényhatóság igazoló választmánya állította össze. A választmány öt tagját a közgyűlés választotta, a főispán pedig az elnököt és még három tagot nevezett ki egy évre. Az így megalakult testület üléseit nyilvánosan tartotta, az összeállított névjegyzéket indoklással a közgyűlés elé terjesztette. A sorrend megállapításánál csak a törvényhatóság területén fekvő ingatlanvagyon, ül. az ott szerzett jövedelem összes egyenes államadója és személyes kereseti adója számított. A képesítő oklevéllel - gyógyszerész, orvos, tanár, lelkész, bíró, ügyvéd stb. - rendelkező értelmiségiek adóját kétszeresen vették figyelembe. A férj vagy apa államadójába a feleség, valamint a kiskorú gyermek államadóját is beszámították, ha vagyonukat ő kezelte. A sorrend összeállítása során az azonos mennyiségű adót fizetők között sorshúzással döntöttek. Azok, akiknek adóját kétszeresen vették figyelembe, hasonló esetben előnyt élveztek. Az oklevéllel rendelkezők a választmány előtt szóban vagy írásban kötelesek voltak jogosultságukat igazolni. A közgyűlésbe választás útján is bejutott virilisek a legtöbb egyenes állami adót fizetők névjegyzékéből kimaradtak, helyettük a következő póttagot vették fel. Az 1871. évi XVIII. te. (községi törvény) a törvényhatósági törvény szellemében, annak rendelkezéseinek megfelelően hozta meg paragrafusait a községi képviselettel kapcsolatban. A törvényhatósági és a községi törvény szövegében fellelhető eltérések a közigazgatás hierarchiájában elfoglalt helyükből fakadtak, így pl. a jegyzék kiigazítását a törvényhatóságok esetében az igazoló választmány, a rendezett tanácsú városokban a képviselők által választott küldöttség, a községekben a szolgabíró végezte. A községi törvény a névjegyzékre való felvételt kizáró okokat, ül. azok körét, akik nem lehettek tagjai a testületnek, részletesebben határozta meg. Ilyenek voltak: a bűntény miatt elmarasztaltak, a község javait haszonbérlők, a községgel szerződéses viszonyban állók, a ténylegesen szolgálatot teljesítő katonák, honvédek, az állami és megyei tisztviselők, ha a fizetésük után járó adón kívül más adót a községben nem fizettek. A községi törvény kitért azokra az esetekre is, amikor egy virilis lemondott képviselőségéről. A jogaival élni nem kívánó legtöbb adót fizetőt a sorrendben következő póttaggal helyettesíthették. A képviselők számát a törvény a következő módon szabályozta: minden 100 lakos után egy képviselő került megválasztásra; a képviselők összes száma kisközségekben 10-nél kevesebb, 20-nál több, nagyközségekben 20-nál kevesebb, 40-nél több, rendezett tanácsú városokban 40-nél kevesebb, 200-nál több nem lehetett. Az 1886. évi XXI. te. (a törvényhatóságokról) és az 1886. évi XII. te. (a községekről) a már említett 1870-es és 187l-es közigazgatási törvényeket hatályon 150