Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)

Mészáros Ádám: Dél-hevesi református egyházközségek a 18. században

lás, Kunhegyes, Madaras, Karcagújszállás, összesen tehát 22 megyebeli település.8 A bizottság előtt megjelent 19 tanúnak az alábbi kérdésekre kellett válaszolniuk: „Primo: Tudja-e a tanú s hite után vallja meg, hogy a múltától fogyást életéről emlékezik, ezen felül írt helységekben lévő templomokat, skolákat és parókiákat a református helvét confession lévő lakosok, azaz a kálvinisták mindenkor bírták mindennemű háborgatás nélkül valóságos ususában lévén megírt templomuknak, skolájuknak, parókiájuknak s úgy vallásbeli exercitiumuknak s mindennemű beneficiumoknak mindeddig. Secundo: Vallja meg a tanú, tudja-e hogy kivált a soproni gyűlés alkalmatosságával, azaz ezerhatszáznyolcvanegyedik esztendőben, vagyis a töröknek Bécs alá való menetele előtt két esztendőkkel, avagy amidőn az üstököscsillag látszott az égen, azon templomokat, skolákat, és parókiákat a kálvinista lakosok bírták-e? Tertio: Ugy-e, hogy azon felül írt helységekben még csak egy katolikus lakos sincsen?’’'’9Azok a gyülekezetek, amelyek igazolni tudták, hogy 1681-ben a templom, a parókia, valamint az iskola a reformátusok használatában volt, elviekben szabad vallásgyakorlatot nyertek. Ettől függetlenül az ellenreformáció nem kímélte a vármegyében lévő egyházközségeket, melyet főként a püspöki birtokon lévő Kisköre, Sarud, Tiszahalász, Tiszaörs, Tiszanána, továbbá a nemesi birtokon fekvő Tiszaigar szenvedett meg. Tanulmányunkban a vármegye hevesi részén fekvő, Átány és Poroszló vonalától délre lévő református közösségek 18. században átélt viszontagságait mutatjuk be.

Az ellenreformációtól megkímélt egyházközség: Átány10

Az Átányi Református Egyházközség megalakulásának pontos idejét nem ismerjük. A 17. század során azonban két egyházlátogatási jegyzőkönyv is említést tesz a közösségről, bemutatja annak állapotát. Az 1639-ben tartott canonica visitatio jegyzőkönyvéből megtudjuk, hogy ebben az időben Turóczi Mátyás volt

8 MNL HML IV. 1 .b.56/1769.

9 MNL HML IV.l.b.56/1769.

10 Átány első írásos említése a 15. századból származik, 1407-ben, illetve 1409-ben tesznek róla említést az oklevelek. A település mindvégig nemesi birtok volt, 1552-ben és 1569-ben Országh Kristóf, 1593-ban pedig Széchy Tamás birtokában találjuk. A 17. század első harmadában a község elpusztult, ugyanis 1635-ben új telepítvényként említik. A 17. század második felében készített összeírások szerint is világi nemesek tulajdonában álló község volt, s ez az állapot a 18. század során is megmaradt. Az 1686/87. évi visszafoglaló hadjárat idején a község ismét elnéptelenedett, az 1690-es évek elejéig lakatlan puszta volt. Újratelepítése 1692-ben történt, ekkor Haller Sámuel földbirtokos taksás nemeseket és jobbágyokat költöztetett Átányba. 1712 körül újabb betelepítés történt a községbe, ekkor Gömör megyéből származó 14 jobbágycsaláddal gyarapodott a lakosság. Átány mindvégig református nemesek birtoka volt, az ellenreformáció kis mértékben érintette, így fejlődése a dél-hevesi egyházközségekétől eltér. Forrás: Borovszkv 22, Soós 1975.86-87, Soós 1955. 31.

86