Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)

Mészáros Ádám: Dél-hevesi református egyházközségek a 18. században

őszi vetést dolgoztak meg. A sabbathalis mértékét azonban csökkentették, ugyanis ezen a címen a korábbi 1 véka búza helyett csak 'A véka árpát kapott a tanító.40 A fiúiskolái tanítókat a 19. századig 3 évente választották, így meglehetősen sok 18. században működő iskolamester nevét ismerjük, azonban szolgálati idejük nincs lejegyezve.41 Biztosnak tekinthetjük, hogy az 1770/71-es tanítóösszeírás idején Átány iskolamestere Fodor Sámuel volt, aki 50 református diák oktatását végezte.42 Az 1772/73-as összeírás idején már Forrai András volt a község tanítója.43 A fiúiskola tanítóival szemben a 18. századi leányiskolái tanítókról források hiányában nincs információnk.44

Megszűnt egyházközségek: Sarud és Kisköre45

A 16-17. században többször elnéptelenedett Sarud csak 1709-től kezdett újra benépesülni Tiszaszőlősről, Tiszavarsányról, Tiszavezsenyről és Tiszanáná- ról érkező református jobbágyokkal.46 Az eklézsia állapotáról az 1733-ban készült megyei összeírás tudósít bennünket, melyből megtudjuk, hogy Sarud lakosai ekkor reformátusok voltak, akik főként Tiszanánáról települtek be. Az újonnan érkezett kálvinisták használatba vettek egy romos templomot, melynek tetejét náddal fedték be, a parókia épületét pedig 1732-ben újították fel. Az összeírás ismerteti a prédikátornak járó jövedelmeket is, mely szerint a lelkész évente 32 forintot, 15 köböl búzát, 6 köböl árpát, 6 köblös vetést, 6 szekér szénát, valamint

40 Csengery 1879.10.26. 22. évf. 43. sz. 13.

41 SRKL D.CXXXI.74097. 1898. december

42 MNL HML IV.l.b.65/1771.

43 MNL HML IV. 1 .b.290/1772.

44 Csengery 1879.12.07. 22. évf. 49. sz. 12.

45 Sarud nevét először egy 1261-ben kelt oklevél említi Saruldeghaz néven, mely ebben az időben nemesi birtok volt. 1327-ben azonban Károly Róbert csere útján az egri püspöknek adta, s a püspökség tulajdonában volt aló. század közepéig. 1549-ben a török katonák kifosztották a települést, majd 1552 őszén az Eger ostromáról visszavonuló török sereg ismét elpusztította. Lakói azonban 1554-ben visszatértek, így a település újra benépesült. Ezt követően nyugodtabb évtizedek következtek Sarud lakosságára is, majd 1604-ben a falu teljesen elpusztult és a 17. század végéig néptelen puszta maradt. A visszafoglaló harcok elcsendesedését követően, 1690-1693 között az egykori település ismét benépesült, ebben az időben tiszanánai, tiszafüredi, illetve Gömör vármegyei református jobbágyok telepedtek le. 1703-ban az egri püspök, Telekessy István visszaszerezte a településen a korábban elveszített földesúri jogot, így Sarud ismét a püspökség birtokába került. Az újonnan betelepülő jobbágyoknak azonban nem sokáig volt nyugalmuk, ugyanis a Rá- kóczi-szabadságharc idején, 1705/06-ban a labancok és a rácok pusztításai elől ismét el kellett menekülniük. Forrás: Kovács 22, 26, Borovszky 68, Soós 1975. 429, Soós 1985. 255-256.

46 Kovács 33.

92