Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Szabó Jolán: A Gyöngyösi Református Egyházközség a 18. században
magához az uralkodóhoz való fordulás is felmerült bennük.119 A végső és a protestánsok számára is elfogadható megoldás Barkóczy Ferenc intézkedésével akkor született meg, amikor Barta Ferenc helyére 1752 őszén Gyarmati György személyében új plébánost nevezett ki, majd a vitatott kérdésekben, az évi száz forint fizetésében és a temetkezés mikéntjében rendet szabott, a csúfolódást pedig megtiltotta. A városban lassan helyreállt a nyugalom, bár még a következő évben is történt „kuriálgatás,” igaz, ezt már nem a gyöngyösiek, hanem a gyöngyöspüspökiben lakók követték el.120 A lakosok közötti további konfliktusokról források nem szólnak, de a következő plébánossal, Baranyai Györggyel ismét gondjaik adódtak a neki fizetendő stólával kapcsolatosan. A plébános ennek nagyságát önkényesen maga határozta meg, kijelentvén „mennyit akar, annyit vehet," s emiatt 1776 elején panaszt tettek a püspöknél. Eszterházy Károly vizsgálatra utasította alesperesét, s feltehetően rendeződhetett is a probléma, bár ennek írásos nyomát nem találtuk, mert további panasztételre már nem került sor.121 A gyöngyösi reformátusok korabeli hitgyakorlásának mikéntjéről és módjáról nem szólnak a forrásaink. Feltehetően ők is felkeresték azokat a helyeket, ahol megengedett volt a református lelkipásztor működése, s ott részt vettek istentiszteleteken. Ezek közül kettővel, Átánnyal és Jászkisérrel biztosan volt a gyöngyösieknek kapcsolata.122 Otthonaikban a házi istentiszteletek megtartásához volt a gyülekezetnek bibliája, melyet - mint korábban említettük - Baj esi Mihály tartott magánál, s a birtokukban lévő Öreg graduál is segítette őket a szertartások végbevitelében. A keresztelés és házasságkötés helyét a plébánossal kötött egyezségek szerint szabadon megválaszthatták. Hogy mi volt ez a szabadon megválasztott hely, melyik településre mentek megesküdni, gyermeket kereszteltetni, arra az 1752-ben készült tanúvallatási jegyzőkönyv egyik kérdése és az erre tett vallomások adtak választ: „Tudja-é [a tanú - Sz.J.] hogy mind kereszteltetni, mind esküdteim szabad volt a gyöngyösieknek kimenni Atányra vagy ahova tetszett..." 123 119 GyREL A.VII. Kúria kiáltás 1750-1753. Prónay Gábor levele. 1752. szeptember 7. 120 GyREL A.VII. Kúria kiáltás 1750-1753. A gyöngyösi reformátusok levele Barkóczy Ferenchez. 1753. március 23. 121 MNL HML V.lOl.b. Fasc. 28. No.80. 122 A végrendeletekben az átányi templomnak többen is szántak különböző összegeket, így Nádudvari Istvánná 1732-ben 1 rénes forintot, Komjáti Gábomé 1750-ben és Solti Anna 1768-ban 10-10 rénes forintot, Czutna Jánosné 1754-ben 6 rénes forintot, s külön a prédikátornak még kettőt. Komjáti Gábomé ezen felül még másik 10 rénes forintot a (Jász)kiséri templomra is hagyott. GyREL A.XI. 123 A tanúvallatáskor a 80 éves református Batik János válasza: szabad volt [...] kereszteltetni és esküdteim Atányra vagy ahová tetszett kimenni." Ugyanezt vallotta a római katolikus Kiss Antal is. GyREL A.VII. Kúria kiáltás 1750-1753. Tanúvallatási jegyzőkönyv. 72
