Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Szabó Jolán: A Gyöngyösi Református Egyházközség a 18. században
a curatori posztra. A korszak 71 éve alatt a 142 gondnoki helyen csupán 47 különböző név fordul elő, ami 48 különböző személyt takar (az idős és ifjú Pecz János növeli eggyel a számot). Közülük 16-an csak egyetlen egyszer töltötték be a tisztséget, a többiek ennél több alkalommal viselték. 11 évben végzett gondnoki szolgálatot az ifjabb Pecz János, 9 évben volt tisztségviselő Jónás György és Csutna István, őket követi Sós András (8 év), Deli János (7 év), Barsi Mátyás és Lévai János (6 év) illetve Komjáti Gábor (5 év). Megválasztott gondnokok névsorát áttekintve azonnal feltűnik bizonyos családnevek gyakori előfordulása. (Lásd a 3. sz. mellékletet.) A legtöbb évben gondnokot adó családok a Csutna (4 fő 17 év szolgálat), a Pecz (4 fő 17 év szolgálat) a Lévai (4 fő 15 év szolgálat) a Deli (4 fő 13 év szolgálat) és a Jónás (2 fő 11 év szolgálat) voltak. Dominanciájuk a református közösségen belül egyértelmű, hisz a korszak több mint felében (73 év) valamely családtagjuk az egyház- községben gondnoki pozíciót viselt. Társadalmi helyzetüket és foglalkozásukat tekintve az öt meghatározó család mindegyike egyazon körbe tartozott, a mezőváros kézműves armalista nemességéhez. A családtagok mindegyike szabó mester volt, akik a református szabó céh tagjai voltak, s ott a céhmesteri tisztet is viselték.73 A református szabó céh és az egyházközség közötti szoros kapcsolódást még az is mutatja, hogy a gondnokok eggyel több mint a fele (25 fő) a céh tagja volt, tehát nem véletlen, hogy a gazdálkodásban is segítették egymást kölcsönös hitel- nyújtásokkal. A gondnokok jogkörei és feladatai az egyházközség fenntartása és működtetése során szinte minden területre kiterjedtek. Eskümintájuk szerint fogadalmat tettek arra, hogy a gyülekezetei szolgáló prédikátor és tanító gondviselésére lesznek, melyet 1711 után nyilvánvalóan nem teljesíthettek. így feladatként az esküben megfogalmazottakból megmaradt az eklézsia jövedelmeire való vigyázás és annak gyarapítása. A gondnokok felügyelték a gyülekezet vagyonához tartozó és birtokában megmaradt mezőgazdasági területeket, feltehetően azok hasznosítása, műveltetése is irányításukkal történt. A gondnokok végezték mindazokat a tevékenységeket, melyek az egyházközség gazdálkodásával összefüggésben voltak: a pénzkezelést, a hitelügyletek, adásvételek lebonyolítását, a borok eladását, ahogy azt már korábban, a tisztség létrejötte óta tették Őrizték, nyilvántartották s hivataluk leteltével tételesen átadták az egyház vagyonához tartozó mindazon tárgyakat és eszközöket, melyek az elvett templomuk felszereléséhez tartoztak, illetve a prédikátor házának kiürítése után megmaradtak. így 1715-ben Pecz Szabó János és Solti János procurátorok átadtak „azúr asztalára való 10, idest tíz keszkenőket takarójával együtt, egy futót, ismét egy zöld kendőt, két fehér abroszt, egy varrott abroszt, egy aranyos pohárt födelével együtt, egy ezüst aranyos tányért, egy ezüst pecsétnyomót, egy öreg vasfazekat lábastul, két ónkannát, egy öreg kristálykorsót, három óntálat, mészárosnak való 75 75 GyREL C.3—4. passim. 64
