Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)

Szabó Jolán: A Gyöngyösi Református Egyházközség a 18. században

egyházszervezet folyamatosan és továbbra is funkcionáló világi tagjaira, a gondnokokra hárult. Mellettük a forrásokban a gyülekezetnek még egy tisztségviselője, az egyházfi (

aedilis) is említésre kerül, és esküdtek meglétére is vannak utalások, de a töredékinformációkból róluk nem sokat tudhatunk. Az egyházfiak, ahogy az eskümintájukból kitűnik, a gondnokok segítői voltak, nekik alárendelve közreműködtek az egyház jövedelmének beszedésében is: „előttem járó gondviselőimnek szavukat s parancsolatjókat megfogadom, ha mi jövedelem kezembe jön, gondviselő uraiméknak igazán béadom, semmit abból magam hasznára el nem költők, sem fordítok.”64 (Lásd a 2. sz. mellékletet.)

Az esküdtekre vonatkozóan még kevesebb a rendelkezésre álló információ. Említésre rendszeresen akkor kerültek, amikor a gondnokok idejük leteltekor számot adtak éves működésükről, az elszámolásukat az esküdtek előtt tették meg, s a jelenlétükben történt meg a régi és az új gondnokok közötti átadás. így pl. 1717-ben: „E szent ecclesianak becsületes tavalyi gondviselői, úgymint Lévai Ferenc és Újhelyi Szabó Mátyás uraimék számot adván esküdt uraimék ő kegyelmek előtt...”65 Az évenként ezzel szinte teljesen azonos módon leírtak alapján biztosnak tűnik, hogy az esküdtek ellenőrző szerepet játszottak, ők felügyelték számvevőként a gyülekezet gazdálkodását végzők tevékenységét. Az ellenőrző funkcióhoz tartozhatott az is, hogy esetenként ők maguk is jelen voltak akkor, amikor a gondviselők a plébánosnak a neki járó esedékes összeget átadták.66 Az egyházgondnokok esküjéből szintén a felügyeleti szerepükre következtethetünk, tudtuk nélkül ugyanis jövedelemből befolyt összegek nem voltak kioszthatók,67 s kölcsönfelvétel is csak közreműködésükkel történhetett.68 Bár a források ennél több információval nem szolgálnak sem az egyházfiakra, sem az esküdtekre vonatkozóan, annyit azonban mindezek alapján megállapíthatunk, hogy a gyöngyösi egyházközség viszonylag differenciált szervezetként működött, melynek legfontosabb ellenőrzött és számadásra kötelezett feladatellátói a gondnokok voltak.

Gyöngyösön a gyülekezet tagjai két gondnokot választottak. A forrásokban korabeli megnevezésük az ecclesia vagy gyülekezet gondviselője, curator, procurator volt, melyet gyakran a „hites” jelzővel kapcsolódott össze. Ez nyilvánvalóan azt jelzi, hogy megválasztásukat követően esküt tettek le, melynek formulája az egyházközség protokollumában bejegyzésre került.69 (Lásd az 1. sz. mellékletet.) A dátum nélküli esküminta még az árva egyház időszaka előtt készült,

64 GyREL C 1. 56. A segítő feladatot igazolja még az 1717. évi bejegyzés egyik részlete: „...mikoron gondviselő uram elküldi hites egyházfiait valamely emberért közülünk...”

65 Uo. Minden évben szinte azonos módon írták le az átadás módját. GyREL C.l. passim.

66 GyREL A.VIII. 1729. évi plébánosi nyugta.

67 GyREL C.l. 25.

68 1711. január 15-ei bejegyzést követően szerepel az egyházközség kölcsönügyletének rögzítése. A református szabó céh céhmestereitől az egyházgondnokok és esküdtek együtt vették fel a kölcsönt. GyREL C 1. 51.

69 GyREL C.l 25.

62