Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Szabó Jolán: A Gyöngyösi Református Egyházközség a 18. században
A pénzhiányos időszak láthatóan az 1711 és 1722 közötti éveket jellemezte. A mélypontot az 1714-es és 1717-es évek jelentették, amikor záráskor például egyáltalán nem volt készpénz a gondnokoknál. Az 1711 után bekövetkezett visszaesés mértékét és nagyságrendjét akkor láthatjuk, ha azt az ezt megelőző évek pénzösszegeivel összevetjük: 1706-ban kiemelkedően magas összeggel, kerekítve 908 forinttal zárták az évet, 1708-ban 287 forint, 1709-ben pedig 313 forint készpénz került átadásra.42 A tényleges pénzügyi helyzet valójában még rosz- szabb volt, az első négy év záró összegeibe az év során felvett kölcsönökből megmaradt, el nem költött pénzeket is beszámították, s ugyanígy tettek azokban az években is, amikor hitelfelvételre került sor. Az anyagi helyzetükben bekövetkezett nehézségeket jól mutatja, hogy az addig leginkább hitelező egyházközség hitelfelvevő szerepre kényszerült. Már 1711-ben 50 magyar forint kölcsönt vettek fel a református szabó céhtől, 1712- ben ugyancsak tőlük kölcsönöztek 6 aranyat és 10 tallért, s emellé még a csizmadia céhtől is kértek 18 forintot.43 A következő két évben is szükség volt a pénzhiány miatti hitelfelvételre. Elsődleges hitelezőjük ekkor is a gyöngyösi református szabó céh volt, ők adtak nagyobb összegeket, mellettük kisebb összegekkel a csizmadia céh segítette még ki őket.44 Az utolsó kölcsönügyletre 1722-ben került sor, ezt követően a protokollumban már nem szerepelnek pénzkölcsönzést rögzítő bejegyzések. Feltehetően a vallásügyi vegyesbizottság vizsgálatát követően vehették ismét birtokukba és használatukba a Fajzat pusztát - bár erre vonatkozóan bizonyító forrás nem áll rendelkezésünkre mely segíthetett az anyagi konszolidációban. A bevételek növelése érdekében a gyülekezet kényszerintézkedésére is sor került. 1717-ben maga az eklézsia közgyűlése hozott arról határozatot, hogy a plébánosnak járó 100 forint megfizetéséhez mindenkinek hozzá kell járulnia. A pénzt nem adóktól a gondviselők vagy az egyházfik zálogot vehetnek, s amennyiben a teljes összeget mégsem sikerülne beszedni, a gondviselők saját pénzükből kötelesek pótolni a hiányzó részt.45 1718-tól az éves átadásokban a készpénz mellett a borok is feltüntetésre kerültek. Mennyiségük változó volt: 1720-ban például 4 hordóban 108 köböl, 1755-ben 25 akó, 1771-ben 12 akó 1 köböl bor került az átadott javak számadásába.46 Nyilvánvalóan az eklézsia szőlőterületeikből származó borokról lehet csak szó (tizedet, adót sem pénzben, sem természetben a gyülekezet tagjaitól nem szed42 GyREL C.l. 50. Az 1711 előtti időszak gazdálkodása, ezen belül a készpénzállomány mennyiségének változása külön vizsgálat tárgyát képezi. 43 Uo. 51-52. 44 Uo 53.1721-ben a csizmadia céh adott 20 rénes forint kölcsönt. Uo. 58. 45 Uo. 56. 46 Uo. 58., 75., 81. 58
