Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Szabó Jolán: A Gyöngyösi Református Egyházközség a 18. században
A Gyöngyösi Református Egyházközség a 18. században A gyöngyösi református egyház 18. századi története alig kapott figyelmet a korszak és téma kutatói körében. Klimó Pál református lelkész az 1891-ben megjelent, a gyöngyösi református egyház történetét összefoglaló munkájában alig egy oldalt szentelt a Rákóczi szabadságharc és a II. József türelmi rendeletéig terjedő időszaknak, de más, leginkább várostörténeti feldolgozások is hasonlóképpen röviden, éppen csak megemlítve térnek ki a reformátusok és egyházuk helyzetére. A megállapításaik summázata röviden: az addig nyilvános vallásgyakorlatot folytató református egyházközségtől a templomot erőszakkal elvették, prédikátorukat a városból kiűzték, s ezt követően vallásuk gyakorlása a plébánossal kötött megállapodás keretei közé szűkült. Változást II. József türelemi rendelete hozott, amivel lehetőséget kaptak a gyöngyösi reformátusok is lelkipásztor meghívására egyházközségük élére és saját templomuk felépítésére.1 A korszakból még egyetlen esemény került külön feldolgozásra, a gúnyperként is emlegetett, a reformátusok és katolikusok között 1752-ben kirobbant felekezeti ellentét.2 A téma iránti eddigi érdektelenség már csak azért is nehezen érthető, mert a 16-17. századi történetük nagy figyelmet kapott a történeti, egyháztörténeti kutatásokban, miközben az egyházközség levéltára bőséges anyaggal rendelkezik a 18. századból is.3 Tanulmányomban ezeket a forrásokat felhasználva - kiegészítve a város levéltárában található anyagokkal - a gyöngyösi református egyház mindeddig kevésbé ismert működését vizsgálom a Rákóczi-szabadságharc végétől II. József türelmi rendeletéig (1711-1781) terjedő időszakban. 1 Klimó 14-15., Dezséri Bachó 1944. 147-148. 2 Farkasvölgyi. 3 Néhány fontosabb munka közülük Szakály, Molnár, Németh, Dezséri Bachó. Ezúton mondok köszönetét Kenyeressy Károly lelkész úrnak, hogy lehetővé tette és támogatta kutatásomat az egyházközség levéltárában. 47
