Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)

Cseh Zita: Megfigyelők és megfigyeltek. Heves megyei református lelkészsorsok a Kádár-rezsim első időszakában

ismét támogatja a bethánista mozgalmat [...] Segítséget nyújt a más megyékből «noszvaji üdülésre érkező» bethánistáknak a közösségben élő mozgalmi tagoknál történő elhelyezésre. Mindezek részletesebb felderítése folyamatban van. ”69 A jelzésnek nem tudunk komolyabb következményéről, életútinterjújában Korsós István sem számol be több vegzálásról. A következő évi jelentés viszont már pozitív fejleményekről ír - Tatai úgy vélte, hogy Ráski püspök intelme jó hatással volt a renitens lelkészre -, nem jelzett Korsóssal kapcsolatban problémát, s meglátása szerint a helyi vezetőkkel is igyekezett jó kapcsolatokat ápolni.70 Ugyanez cseng vissza pár évvel később, egy 1977-es bizalmas jelentésből is, mely megállapítja, hogy javult a bizalom irányába a helyi szervek részéről, s lelkipásztori munkájában azon fáradozik, hogy a leszakadt bethánistákat, pünkösdistákat visszaterelje az anyaegyházba, s kb. ezer elveikben szilárd református híve van Noszvajon.71 Úgy tűnik, hogy a hatalommal és saját egyházi feletteseivel való ügyes taktikázással Korsós István a gyülekezet igényei szerint „ellenszélben” is magas színvonalon tudta gyakorolni lelkipásztori tevékenységét.

Ezekben az években szoros kapcsolatot ápolt a szomszédos borsodi falvak lelkészeivel, s ismerkedett meg Balog Zoltánnal,72 akivel itt kezdődött életre szóló emberi és munkakapcsolata, mely noszvaji lelkészsége, nyugdíjba vonulása után meghatározta további életútját. 1969-től Balog Zoltán bükkszentkereszti üdülőjében rendszeresen voltak vallási - a hatóságok szerint bethánista - összejövetelek. Ezzel kapcsolatban a borsodi állambiztonság „Kirándulók” fedőnéven előzetes ellenőrzést indított el. Tudomásunk szerint Korsós István ebben az akcióban nem került a politikai rendőrség látókörébe.

69 MNL HML ХХШ.З.Ь. 1588/1974.

70 MNL HML XX1II.28. 15/23. tétel

71 ÁBTL 3.1.5. 0-13586/7. 149.

72 Balog Zoltán (1928-2006): református lelkész. A sárospataki teológián lelkészi képesítést szerzett. Lelkészi szolgálatát 1951-ben kezdte el Tiszalúcon, majd több állomás után Cserépfalun lett gyülekezeti lelkész. A szocializmusban az állami diktatúrával, és annak egyházi formájával tudatosan szembehelyezkedett, és harcolt ellene. Ez különösképpen a bükkszentkereszti nyaralójukban folytatott missziós tevékenységben mutatkozott meg. Ezért folyamatos mellőzés és megbélyegzés volt osztályrésze. Több állomáshely után került a Református Iszákosmentő Misszió élére, ahol 1981-től a gyülekezeti munka mellett segítőként vett részt a szenvedélybetegekért végzett szolgálatban. 1984-től a misszió vezetőjeként dolgozott, melyben segítségére volt felesége, Tapolyai Margit is. 1993-ban újra szervezte a kékkereszt-mozgalmat, amely Dömösön 51 férőhelyes kórházat működtet a szenvedélybetegek gyógyítására, utógondozására és prevenciós feladatok ellátására. Munkája állami elismeréseként 1999-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. 2006-ban, halála után Korsós István vette át a misszió vezetését. http://www.vargamakai.com/balogzoltan.html [2018.04.09.]; Korsós életútinterjú 110.

205