Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)

Bodnár Krisztián: Heves és Külső-Szolnok vármegye követei az 1832-36. évi országgyűlés vallásügyi vitáiban

Szekfíí Gyula az imént említett törvénycikket a „laicizált állam” fogalmi keretein belül helyezte el, s úgy vélte, hogy „a katholikus restaurációnak a protestánsok helyzetét súlyosbító következményeit végkép megszüntette’’’P Szekfíí a belső béke megteremtésének egyik eszközét is látta ebben a törvényhelyben, amit szerinte a belülről már nem katolikus, hanem felvilágosult és laicizált vezetők és rendszerek működtette állam hozott létre.33 34 E laudáció jogossága azonban már csak annak okán is megkérdőjelezhető, mivel egyrészt sosem sikerült teljes mértékben érvényre juttatni a törvényi rendelkezéseket, másrészt maga az államszervezet és az azt irányító politikusok jelentős része sem a felvilágosodás elveit ültette át a gyakorlatba a későbbi évek-évtizedek során. Egyúttal azt is figyelembe kell vennünk, hogy a vallási kérdés (is) többszörös törésvonalak és hatalmi játszmák metszéspontjában helyezkedett el az 1790-91. évi diétán, vagyis ütőkártyaként is volt használható az uralkodó és a rendek, a katolikusok és a protestánsok, a világi és egyházi katolikusok, a rendek és az egyház, illetve a rendek katolikus és protestáns tagjai közötti érdekkülönbségek lehetséges érvényesítésekor, nem mellesleg pedig abban a kényes külpolitikai helyzetben is, amibe ebben az időszakban a Habsburg-birodalom került.35

A protestánsok a sérelmeikre többféle módon próbáltak megoldást találni. Az 1790-es évek elején deputációt küldtek az uralkodóhoz, majd a nádorhoz is segítségért fordultak, de a helyzetükben nem következett be jelentősebb mértékű javulás.36 Bucsay Mihály úgy véli, hogy a protestánsok sérelmei már az 1825- 1827-es diétán is részvétet keltettek, ráadásul éppen a katolikus követek körében.37 Zsilinszky Mihály szerint 1830-ban már néhány megye követutasításaiban szerepelt a vallási kérdés,38 de akkor a tárgyalást a következő diétára halasztották. Vagyis ezzel az ügy egyrészt nagyobb nyilvánosságot kapott, másrészt az országgyűlési alkufolyamat (tractatus diaetalis) részévé is vált, azaz bekerült a rendi dualizmus - a rendek és az uralkodó közötti erőpróbák, „kötélhúzások” - világába.

Horváth Mihály szerint a protestánsok először csak az 1832-36-os időszakban fordultak az országgyűléshez segítségért, mert addig féltek a katolikus papság számukra káros beavatkozásától.39 Tudjuk, hogy 1832. szeptember 6-án a két protestáns egyház összeállította a sérelmeit, és megválasztott a kebeléből egy állandó bizottságot; novemberben pedig közös tanácskozást tartottak, ahol az ügy remélhető nagyobb sikere érdekében úgy döntöttek, hogy egy országgyűlési követnek kellene tolmácsolnia a sérelmeiket.40

33 Hóman-Szekfíí 76.

34 Uo. 77.

35 A bonyolult viszonyokra Benda 93. skk.

36 Mindezekre vonatkozóan lásd pl. Horváth 319.

37 Bucsay 181.

38 Zsilinszky 643.

39 Horváth 320.

40 Zsilinszky 644.

158