Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)

Bodnár Krisztián: Heves és Külső-Szolnok vármegye követei az 1832-36. évi országgyűlés vallásügyi vitáiban

iratok. Mindamellett fontos megvizsgálni Heves és Külső-Szolnok vármegye reagálását is a vallásügyi kérdés további diétái tárgyalásának 1833. évi elhalasztásával kapcsolatban, amennyiben erre lehetőség adódik.

A rendszeres munkálatok törvényhatósági szintű megvitatására az 1830. évi országgyűlés eredményei adtak módot, ugyanis ekkor elrendelték az operátu- mok kinyomtatását és a törvényhatóságoknak való szétküldését. Ezek az 1827- ben létrehozott országos bizottság „termékei” voltak, amely 1829-ben fejezte be az eredetileg már 1794-re elkészült tervezetek átdolgozását. Erdmann Gyula meglehetősen negatívan értékeli a végeredményt, véleménye szerint ugyanis az össz- bizottsághoz már az albizottságok által konzervatív jelleggel átgyúrt anyag került, amiből ott újabb reformgondolatokat gyomláltak ki. Ennél is lesújtóbb képet rajzol a törvényhatóságokról, ahol szerinte „a megyei közgyűlések résztvevőinek zöme jó esetben a rendi függetlenségi gondolatkörben mozgó, a százados nemesi alkotmányt, mindenekelőtt a megyei autonómiát védő, de ugyanakkor a társadalmi gazdasági [!] átalakulás sorskérdéseivel szemben érzéketlen »ellenzéki«, rosszabb esetben a kormányt képviselő főispánok, ill. adminisztrátorok akaratát szolgaian teljesítő kormánypárti volt”?

Horváth Mihály ezzel némileg ellentétesen - a romantikus történetírás időnként máig ható szellemében - úgy vélekedett, hogy a „bizottmányok nyílt ajtóknál tartották gyűléseiket, hogy mindenki necsak megismerhesse e reformterveket, hanem, ha magában arra képességet érez, véleményét is szabadon nyilváníthassa [,..]”.3 4 (Lényegében véve ugyanezt fogalmazta meg Ballagi Géza is: yy4 megyegyűlések nyilvánosak lévén, az ott lezajlott viták bőséges anyagot szolgáltattak a közvélemény alakulásához [...]. ”)5 E megállapítás kissé túlzónak hat, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a korszakban a közgyűlések látogatottsága a különböző megyék közgyűlési iratai alapján nem mondható kiemelkedőnek, a bene possessionati (vagyis a jómódú köznemesség) mint politikaformáló tényező még a szűkebb lakóhelyén sem feltétlenül jelent meg nagy tömegben. A köznemesség - és a kisnemesség - politika iránti túlzott érdeklődése tehát nem szükségszerűen dokumentálható, noha a jómódú köznemesség körében a háborús időszak 18. század eleji lezárulása óta a műveltség és a politizálás a felemelkedés szinte egyetlen útját kínálva fontos szerephez jutott. Éppen ezért nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy egy-egy közgyűlési döntés (vagy esetünkben például egy követutasítás) a teljes törvényhatóság közönségének - azaz az összlakosságnak - az álláspontját tükrözné, de még a teljes megyei nemességét sem, hiszen csak az aktívan politizáló nemesi réteg véleményét ismerhetjük meg ezekből - noha bizonyos értelemben természetesen mondhatjuk, hogy a megyéket uraló elit egyben a

3 Erdmann 5-7.

4 Horváth 1. köt. 270.

5 Ballagi 271.

151