Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Magyar Kata: Polgári Mihály, a felségsértéssel vádolt mezőtúri református prédikátor pere
eklézsiák elvétettenek, maga saját házában könyörgést tartott, azon okbúi elsőben megfogattatott, annak utána kemény rabságra ve tettetvén, minden jószágátúl megfosztattatott, most utolsó sorsra, úgymint koldulásra jutott, melyet a prédikátor vallott, hogy jól üsmért, és jó gazda volt, azért hogy ily alattomban való könyörgésért házánál így szeginységre jutott, segítség alamizsnával az ő hallgatói, amint is kevés ember találkozott, aki szánakodásbúl nem segítette volna. ” A királynőről és uralkodói hatalmáról pedig ekképpen szólt Polgári Macdermoth értelmezésében: „én úgymond ezzel őfelségét meg nem sértem, mindazonáltal elégedve meg a királynénk azzal, hogy Isten ő sz. felsége a koronát a feibe helyheztette, és emlékezne meg az eleirül, akik az ő vallásokat manuteneálták, mert tanálkozhatik nálánál erősebb, aki az feirül azon koronát levégye. ” - vagyis ebben a megfogalmazásban egyáltalán nem egyértelmű, hogy csakis az Isten bír olyan erősebb hatalommal, amely a királyi méltóságot megdöntheti. Macdermoth vallomásai alapján már Polgári prédikációja az uralkodó valláspolitikáját erőteljesen kritizáló beszédként hat, és a reformátusok ellenállásra buzdítását akár még lázadásra szításként is lehet értelmezni. A per folyamán kihallgatott tanúk vallomásainak áttekintésével igyekszünk azt megnézni, hogy a prédikáció hallgatósága miként értelmezte a beszédet, valamint hogy Polgári vagy Macdermoth változata állhatott közelebb az elhangzottakhoz. Az 1752. július 11-i gyöngyösi részgyűlésen és július 14-én Mezőtúron összesen 23 tanút hallgattak ki a vármegyei tisztviselők, továbbá magának Polgári Mihálynak is feltették ugyanezen kérdéseket.71 A vád az volt, hogy Polgári a koronás uralkodót illető hűség ellen szólt, valamint a hallgatóság körében a lázadás magvait akarta elhinteni.'2 A tanúkhoz intézett kérdések többségét a feljelentést tevő, Macdermoth által előadott prédikáció tartalmi összefoglalója mentén állították össze. Az első kérdésre, mely a június 11-i istentiszteleten való jelenlétre irányult magától értetődően valamennyien igenlő választ adtak.73 A második kérdés általánosságban arra vonatkozott, hogy a református vallás helyzetéről, hogyan nyilatkozott Polgári, veszélyben lévőnek értékelte-e azt. Polgári vallomásához hasonlóan elismerte, hogy szólt a templom- és iskolaelvételekről, de hangsúlyozta, hogy azokat, mint isteni büntetés hozta fel, melyeket hívei bűnükért cserébe megérdemelten kaptak. A kihallgatottak közül Mészáros András mezőtúri jegyző idézte legpontosabban a Polgári szerint e tárgyra vonatkozóan elhangzó szövegrészletet. Az isteni büntetés motívumának szerepeltetését erősítette meg további 8 tanú is: Teleki Gergely, Búsi Péter és Búsi András 71 A Polgárihoz intézett kérdőpontokat és a lelkész válaszait lásd a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltárának 2018-ban megjelenő, „Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Heves Megyei Levéltárából” című forráskiadványában. Továbbá közli még Gáborjáni Szabó 99-100. 72 MNL HML IV.l.b. 250/1753 és MNL OLA 1 237/1752. 73 Uo. 136
