Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 21. (Eger, 2018)
Magyar Kata: Polgári Mihály, a felségsértéssel vádolt mezőtúri református prédikátor pere
A per A prédikáció előzményei Polgári Mihály 1751. évi mezőtúri szolgálatba állásakor tehát a reformáció egyik legrégebbi magyarországi bástyája egyházközségének élére került, egy olyan mezővárosba, ahol a lakosság elsöprő többsége - mondhatni egésze - a református vallás követője volt, és melynek lakossága körében az elmúlt évtizedekben rendre követőkre találtak a Habsburg uralom elleni mozgalmak. A Polgári sorsát megpecsételő 1752. június 11-i prédikációnak közvetlen előzményként szolgáló konkrét helyi „indítékát” nem találtuk. Feltehetően a katolikus uralkodóház bírálatára fogékony mezőtúri közeg és a korábban részlegesen említett Mária Teréziához köthető 1740-es évekbeli rekatolizációt célzó, a protestánsokat hátrányosan érintő uralkodói intézkedéseknek a gyakorlatban országszerte történő folyamatos foganatosítása ösztönözhette a lelkészt arra, hogy ismét kemény hangvételű kritikát csempésszen a nyilvános istentiszteleten mondott beszédébe. A mélyen vallásos királynő ugyanis sorra újította meg azokat a korábbi rendelkezéseket, amelyek a protestánsok vallásgyakorlatát korlátozták. 1742. december 24-én - alig több mint egy évvel, hogy a magyar rendek „életüket és vérüket” ajánlották az osztrák örökösödési háború kirobbanásakor a fiatal uralkodónőnek a protestáns Nagy Frigyes porosz királlyal szemben - kiadott rendeletében megerősítette azt az 1725-ös szabályozást, hogy a protestánsok csak a Helytartótanácshoz nyújthatnak be panaszt, mégpedig nem a vallási közösségük nevében, csupán magánszemélyként. A rendelet újra kiemelte a dekretális eskü letételének szükségességét.59 60 Emellett Mária Terézia uralkodása alatt is folytatódtak a templomfoglalások: 1744 és 1768 között 168 protestáns templom került a katolikusokhoz.69 A protestáns nyilvános vallásgyakorlat színhelyeinek csökkentését szolgálta a templomjavításokat és -(újjá)építéseket nehezítő - korábban említett - 1745. évi rendelet is. Az 1749. június 17-i helytartótanácsi rendelet súlyos büntetéseket helyezett kilátásba a protestáns hitre áttérő katolikusoknak. Amennyiben rövid időn be59 MNL HML IV.l.b. 256/1742. és. Hiába kellett arra felesküdnie előtte is az 1731. évi Carolina Resolutio értelmében a hivatalvállaláskor mindenkinek, a protestáns többségű helyi igazgatási szerveknél a gyakorlatban elnézték, hogy az eskü szövegéből a protestánsok hitével ellenkező szavakat (Szűz Mária, szentek) kihagyják. Csohány 30-31 60 Csohány 32. Lásd még jelen kötetben Mészáros Ádám tanulmányát a dél-hevesi református egyházközségek 18. századi viszontagságairól. 131
