Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 20. (Eger, 2013)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Lipp Mónika: Művészek, patikusok, betegápolók: az egri miseriek a XVIII. században • 17

órakor és korán reggel 3 órakor ismét. 7 órakor jön az orvos. A kórházba érkező beteg az első este szentgyónáshoz, a másnap reggeli misén pedig szentáldo­záshoz járul.37 A miseriek kórházaiban minden beteg külön ágyban feküdt. Ez akkoriban még nem volt olyan természetes, mint napjainkban. Johann Nepomuk Hunczovsky (1752-1798) bécsi katonaorvos a híres párizsi kórházról, a Hotel Dieu-ról ezt írja 1783-ban megjelent könyvében: „Itt láttam több beteget is egy ágyban feküdni. Olyanokat, akik épphogy túléltek egy heveny gennyesedés okozta lázas állapotot, együtt olyanokkal, akiknél egy ilyen folyamat első jelei mutatkoztak. Ebből természetszerűleg követ­kezik, ha 3-4 beteget egy ágyban helyeznek el, egyikük ilyen, gyakorta halálos kórképe mindnyájukat megfertőzheti. Megdöbbentő ilyet látni, sőt az egész em­beriséget fel kell háborítania. ”38 Az irgalmas rend tagjai az elmebetegek kezelése terén is jóval megelőzték korukat. Istenes Szent János a saját bőrén tapasztalta meg, hogyan bánnak az őrültekkel, a pszichés betegségekben szenvedő emberekkel a granadai királyi kórházban. 1539-ben a kor híres szónokának, Avilai Szent Jánosnak a pré­dikációja olyan nagy hatást tett rá, hogy könnyezve földre borult, mellét verte és panaszos jajkiáltásaival töltötte meg a templomot. (...) Térdencsúszott a földön, megszaggatta haját és szakállát, felvérezte kezeivel arcát és olyan borzalmas penitenciát tartott, hogy azt a gyanút keltette, hogy megőrült.”39 Bevitték a királyi kórházba, ahol „látnia kellett, hogyan verik napról-napra azokat a szerencsétlen őrülteket, akik vele együtt az intézmény lakói voltak.”40 Magyarországon még a XIX. század elején is börtönbe zárták az elmebete­geket, ahol az elítéltek között szenvedtek egészen halálukig. Mikor nem bírtak velük, gyógymódként ütötték-verték őket. Az irgalmas szerzetesrend kórhá­zaiban azonban nem alkalmaztak testi fenyítést, szelíd, jóságos bánásmóddal igyekeztek kezelni a gyengeelméjűeket. A betegekre éjjel is felügyeltek. Arra törekedtek, hogy foglalkoztassák őket, feltárják és fejlesszék a képességeiket: például zenélni, hangszeren játszani tanították őket. A betegek részére volt egy kert, ahova kimehettek.41 Az egri miseriek kórházának betegfelvételi naplójában több pszichés beteg szerepel: 1762-ben a 29 éves Stephanus Paranthalit, majd 1765-ben a 33 éves Josephus Garlait kezelik Hyppochondriával (képzelt beteg) az Extra szobában. 1767-ben a 43 éves Josephus Pethő diagnózisa: Dementia (kóros elbutulás). 1770-ben az egri ferences szerzetes, Moyses esetében „Mente captus” (elmebaj) 37 A grazi képet közli: Skopec 41. 38 Idézi: Schmidt-Süle 25. 39 Del Pozo 46-47. 40 Del Pozo 50-51. 41 Tokaji Nagy 89-90. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom