Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger város hegyrendészete a kezdetektől 1848-ig • 71
1704-ben készült térkép9 - mely a pusztákat is a város részeként ábrázolja. Erre a következtetésre juthatunk akkor is, ha megvizsgáljuk az egyes művelési ágak összesített adóértékét, mely adóérték a kezdeti időszakban a gabonatermesztést nagyobb értékűnek veszi a szőlőtermelésnél. Véleményünk szerint szőlőmonokultúra csak olyan területen alakulhat ki, ahol a lakosság megélhetése biztosítva van. Tehát feltételezi azt, hogy a túlnyomórészt szőlőműveléssel foglalkozó városi lakosságot a környék falvai el tudják látni az alapvető élelmiszerekkel, elsősorban búzával, rozzsal és kölessel, valamint állati termékekkel. Meg kell még jegyeznünk, hogy a város határának természeti viszonyai miatt már a visszafoglalást követően megtaláljuk azt a törekvést, hogy a lakosok ismét visszatéijenek a szőlő monokultúrára. Befolyásolhatta a mezőgazdasági struktúrát az is, hogy az új telepítésű szőlők az első években nem termettek, mivel a szőlő termőre fordulási ideje kb. 6 év. Az 1690-es összeírás megőrizte számunkra a szőlőterületek nagyságát is. A 431 háztulajdonos közül 280 tulajdonában volt szőlő, akik közül 82-nek a várostól északra, 103-nak keletre, 11-nek délre és 84-nek nyugatra terült el a birtoka. A szőlők terjedelme 1974 ,.fossd” (kapás) volt. Ebből az északi területen 587, a keletin 792, a délin 85, a nyugatin 510 kapás található.10 A szántók területéről sem maradt fenn adatunk. Azt viszont egy 1689. november 14-én keltezett bizonyságlevélből tudjuk, hogy a város határában háromnyomásos szántógazdálkodás folyt. 1687-1694 között a város lakossága kamarai irányítás alatt volt és a szabad királyi városokhoz hasonló jogokat élvezett. Ez a jogi helyzet a település nagyon gyors benépesedését és a gazdasági élet rohamos fejlődését eredményezte. Az 1695-ös év azzal, hogy a város magánföldesúri függésbe került, időlegesen törést jelentett a fejlődésben. A szabad királyi városi korszakban a lakosság tulajdonjogon bírta szőlőit, szántóit, legelőit s szabadon használta az erdőket is, ezt követően az egész határ és a puszták átmentek földesúri tulajdonba.11 A városnak a magánfoldesúri függésbe kerülést követően jogilag ténylegesen nem volt határa, csak pusztái. Ezeken a pusztákon voltak viszont az egriek szőlői, némi szántójuk, rétjük és legelőjük. Ezzel a XVII. század végihez képest leszűkült területtel viszont a város rendelkezett. A város szervezte és irányította teljes hatáskörrel a határrendészetet. A pusztákon lévő szőlők adásvétele a városi magisztrátus előtt zajlott. Az világos, hogy időszakonként a földesurak - elsősorban a káptalan - igyekeztek saját érdekükben szűkíteni az egriek jogait, de mivel a szőlődézsmából (vagy annak 9 HML Egri Káptalan térképei 7. sz. 10 SUGÁR István 1974. 72. 11 SOÓS Imre 1975. 175.; HML Eger város iratai. V-l/d/2. 13. sz. 73
