Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
NEKROLÓG - Bán Péter: Kovács Béla (1932–2009) • 315
pedig Nagyváradon. Az elemi iskola elvégzése után középiskolai tanulmányait 1943-ban a nagyváradi premontrei gimnáziumban kezdte, a világháború végén Egerbe költözve, az itteni ciszterci gimnáziumban folytatta, majd az iskolák államosítását követően a rend zirci magániskolájában tanult, és végül magánúton tette le az államilag elismert érettségi vizsgát. Időközben - a szerzetesrendek feloszlatása után - 1951-52-ben a MÁV Villamos Felsővezeték Építésvezetőség szerelőjeként dolgozott, 1952 és 1954 között pedig tényleges sorkatonai szolgálatot teljesített. 1955 őszétől 1958 februáijáig előbb a Pétervásárai Járási Tanácsnál népművelési előadó, utóbb a Füzesabonyi Járási Művelődési Ház igazgatója volt. 1957-ben levelező tagozaton kezdte meg egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán, magyar-történelem szakon, ahol vendéghallgatóként régészeti stúdiumokat is folytatott. Diplomáját 1963-ban kapta meg. E felsőfokú tanulmányaival összhangban 1958. március 1-jétől 1972. március 15-ig az egri Dobó István Vármúzeumban dolgozott, kezdetben hivatal- segédi, tárlatvezetői, végezetül régész-muzeológus beosztásban. 1972. március 16-án a Heves Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya a megyei levéltárba helyezte át levéltárosnak, azzal az alig titkolt céllal, hogy a nyugdíjba készülő neves igazgatótól, Soós Imrétől fokozatosan átvegye az intézmény vezetését. Kovács Bélát 1973. október 1-jei hatállyal nevezték ki a Heves Megyei Levéltár igazgatójává - abban az időszakban, amikor 8 más megyei és 2 fióklevéltár élére szintén új vezetők kerültek (Farkas József, Gazdag István, Gecsényi Lajos, Iványosi Szabó Tibor, K. Balogh János, Madarász Lajos, Simonffy Emil, Szita László, illetve Bariska István és Böőr László) -, és e munkakörét egészen 1993. évi nyugalomba vonulásáig betöltötte. Kovács Béla esetében az egyéni tudományos munkásságot tekintve a középkori régészetről a levéltári iratok irányába történt váltás szinte semmilyen törést nem vont maga után. Ennek alapvető okát leghitelesebben Kubinyi András professzor fogalmazta meg 2002-ben: ,A régi vidéki tudósok módján Kovács Bélát nehéz lenne besorolni valamely tudományszakaszba... Számos ásatást végzett, róluk írt feldolgozásait pedig állandóan idézzük, ... ugyanis igyekezett az ásatásokról írt feldolgozásokba általános árvényű megállapításokat tenni. Az 1964-ben a váraszói románkori templom feltárásáról írt tanulmányában pl. hatalmas anyagot tett közzé a középkori templomok keleteléséről, 1967-ben pedig megoldotta a több románkori templom feltárásáról írt dolgozatában az addig ebből a szempontból nem hasznosított középkori oklevél és egyháztörténeti ismeretei alapján a középkori templomok nyugati karzatai kérdését... Már a régészeti tanulmányai is arról tanúskodtak, hogy ... kitűnően otthon van a középkori írott forrásokban (ez akkor még nem volt magától értetődő), és impozáns egyháztörténeti és egyházjogi ismeretekkel rendelkezik. Ez szinte predesztinálta a levéltári munkára... ” Miközben nem vesztette el érdeklődését a régészet iránt sem - hiszen még 1988-ban is fontos írása jelent meg a korai földvárak ún. vörös sáncairól a középkori oklevelek további kutatása mellett, 316
