Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szikla Gergő: Eger lakosságának élete a II. világháború idején • 103
A 1940 elején a kenyértípusokat is szabályozták, és háromféle kenyeret engedélyeztek: 100%-os búza, 85+15%-os búza-rozs és 100%-os rozskenyeret (ezt augusztusban kiegészítették a barna búzakenyérrel). Őrölni már január 1-től így kellett, de sütni csak február 1-től, hogy a pékek elhasználhassák a raktáron lévő készleteiket. Nemsokára a kenyérsütésre használt liszthez burgonyát is kevertek, aminek a mennyisége csak emelkedett. 1941. március 10-től pedig kukoricaliszttel kellett szaporítani” a kenyérlisztet. Ezt a rendeletet viszont nem tudták időben végrehajtani, mert a városba nem érkezett meg idejében a kukoricaliszt, csak március 19-én. Az új kenyér fogadtatása a vártnál jobb volt. A rendeletet pár hónap múlva visszavonták. A kenyér minősége csak ideiglenesen javult, és másfél év múlva (1943 február) minden addiginál rosszabb kenyeret süttettek a pékekkel. Ugyanis a tésztához ezentúl ún. pehelylisztet is kellett keverniük. A pehelyliszt búza, árpa, rozs, kukorica, köles és burgonya összefőzésével készült. Majd ezt a masszát forró hengereken csirizesítették, és a száradás után finomra őrölték.82 Ettől a liszttől a kenyérnek nagyobb lett a vízfelvevő képessége, és így ugyanannyi kilogramm tésztából több kilogramm kenyeret tudtak sütni, mint korábban. 1941 első napjától korlátozták a sütőipari termékek sütését. A kenyeret barnábbra kellett gyúrni, a vizes zsemle (ez is maximum 5 dkg lehetett) kivételével semmiféle péksütemény nem volt készíthető. Június végétől kezdve zsömlét is csak a betegek kaphattak, és sütésére Egerben csak Fröhling István és Alexovits Gyula pékek kaptak engedélyt. A cipó és a zsúrkenyér árusítása is megszűnt, és kétszersültből is csak diétásat lehetett kapni. 1941. június 7-től - a kenyér és rozslisztet csak a pékek vehettek - megszűnt az otthoni kenyérsütés. Ez a szőlőmunkásokat kellemetlenül érintette, u- gyanis ők otthon előre egy hétre megsütötték a kenyerüket, hogy korán reggel ki tudjanak menni dolgozni. A rendelet következtében pedig minden reggel állhatták sorba több órán keresztül, ami a munkaidejükből ment el. Június végétől kénytelenek voltak bevezetni a kenyér adagolását: a munkás családfőnek 40 dkg, a családtagoknak és az értelmiségi munkásoknak 20 dkg jutott naponta.83 Az adag nagysága mindig a városban rendelkezésre álló liszt mennyiségétől függött, később a kenyérjegy bevezetése idején is. A fogyasztás csökkentése érdekében a kenyeret csak a sütés után huszonnégy órával (vagyis szikkadtan) lehetett eladni. Ez az otthon dagasztott pékárura is vonatkozott. Ezt a rendeletet is visszavonták pár hónap múlva. Az ellátási nehézségek következtében 1942 első hónapjában a város vezetése kénytelen volt bevezetni a liszt- és kény élj egyet. Lisztet havi 2 kg-ot, kenyeret pedig napi 25 dkg-ot vásárolhattak a város lakói. A polgármesteri hivatal 82 Eger, 1943. február 20. 2. 83 Eger, 1941. június 21.2. 120
