Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szikla Gergő: Eger lakosságának élete a II. világháború idején • 103
lanak fel köveket,17 és hogy márványtáblát helyeznek el a városi közgyűlés termének északi falára.18 Eger és Kassa között szoros testvérvárosi kapcsolat épült ki. A városban Kassa szinte egyet jelentett a Felvidékkel, sokszor egymás szinonimájaként használták a két szót. A két város vezetése jó viszonyban volt egymással, az egriek (a polgármester vezetésével) már a felszabadulás hónapjában ellátogattak Kassára.19 A különböző szervezetek, társaságok is barátságban voltak egymással. Ez leginkább a kassai Kazinczy Társaságnál és az egri Gárdonyi Társaságnál volt megfigyelhető. Évekig tartották a kapcsolatot és számos kölcsönös látogatás történt közöttük. Az 1939-es kárpátaljai bevonulásban a VI. és VII. hadtest egyes alakulatai vettek részt a két lovas- és a felszerelésének elején tartó egyik gépkocsizó dandár támogatásával,20 de ebből a dicsőségből a 14. gyalogezred nem részesedhetett. A város viszont annál lelkesebb volt, az utcákat fellobogózták, a harangok fél órán keresztül zúgtak, de a kijárási tilalom miatt nagyobb köztéri ünnepséget nem rendeztek. Eger 1939 májusában csatlakozott a Magyar Rádió azon mozgalmához, amely arra kérte a magyar városokat, hogy fogadjanak testvéri kötelékbe kárpátaljai településeket. Ennek célja, hogy a gyermeknyaraltatási csereakciók keretében a ruszin gyerekek megtanulják a magyar nyelvet. Eger először Dobóruszkát (Dobó István ezen a településen nyugszik, és innen lett elszállítva vörösmárvány sírlapja az egri várba) és a környező falvakat választotta. De miután kiderült, hogy ezek színmagyar települések, kénytelenek voltak más települések után nézni. Végül is a Latorca középfolyása melletti hét községre esett a választás: Kerkaszállás, Alsógereben, Dunkófalva, Újtövisfalva, Szucskóújfalu, Bányafalu, Kékesfüred.21 Ezekhez a településekhez csatlakozott még Tarújfalu, ruszin község is (Gerény község is kérelmezte, de azt már pénz hiányában elutasította a város),22 amelynek plébánosa kérte a testvérré fogadást. Három dolgot hozott fel indokként: a XVIII. században nyolcvan évig az egri római katolikus püspökség alá tartozott a falu; felszabadítójuk az egri Szentiványi József magyar királyi ezredes - „aki ha két napot késik, felkoncolják őket az ukrán rabló szicsek”; gazdasági felügyelőjük a szintén egri származású dr. Vécsey Mihály.23 17 HML V-71/50. 22109. Kgy. 274/1938. sz.: Eger, 1938. november 15. 3-4. 18 HML V-71/50. 273. Kgy./1938. sz. 19 Eger, 1938. november 13. 2. 20 Tóth Sándor 1985. 301. 21 Eger, 1939. május 2. 2., június 10. 1. 22 HML V-71/52. 2191 Kgy. 123/140. szám. 23 Eger, 1939. július 6. 2. 106
