Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 17. (Eger, 2005)

FORRÁSKÖZLÉSEK - Nemes Lajos: Eger város az 1839-1843. évi gazdasági pénztári számadások tükrében • 129

A város gazdálkodásához hozzátartozott, hogy egyfelől hiteleket adott másoknak, ugyanakkor szükség esetén maga is kölcsönöket vett fel. Ezen a címen 1839/40-ben 4966 vFt 59 kr, 1840/41-ben 2723 vFt 15 kr, 1841/42-ben 740 vFt 19 kr, 1842/43-ban pedig 1103 vFt 43 kr. kiadása volt a városnak. Kölcsönökre a gazdasági pénztár működtetése során is szükség volt. Hitelezői között gazdag városi lakosok, egyháziak és testületek szerepeltek. Jelentős kölcsönt vettek fel Najmajer János táblabírótól, amit vizsgált korszakunk elején visszafizettek. Ugyanakkor a kölcsönadók között szerepelt Rainer Károly püspök és Pálffy József kanonok is. Kölcsöne volt a városnak a Kovács János alapítványtól, az Ájtatos alapítványtól és az ispotálytól is. A kölcsönfelvétel technikája az volt, hogy a kölcsön időtartama alatt a város csak a kamatot fizette és csak a lejáratkor fizette vissza a teljes tőkét az utolsó kamat összegével. A városi önkormányzat működtetése is jelentős összegeket emésztett fel. Minden évben javítani kellett valamilyen épületet. A tető rendben tartására fenyődeszkát vettek. A városnak saját lovai voltak, melyeknek szénát és zabot vásároltak. A szíjgyártóval a lovak szerszámait javíttatták, ugyanakkor újat is vettek. Többször vásároltak a lovak részére pokrócot azért, hogy a hideg ellen védjék őket. Karban kellett tartani a város szekereit is. Ez a bognárnak adott munkát. Ugyanakkor kenni kellett a szekerek súrlódó részeit, amihez a hájat a mészárosoktól vették. A gazdasági kiadások közé sorolták a város rétjének rendben tartását is. Ugyanakkor rendben kellett tartani a város kezében lévő kutat is. Kapcsolódik a gazdasági kiadásokhoz a város épületeiről történő gondoskodás, azok esetenkénti átépítése is. Ehhez építőanyagként követ és meszet vásároltak. A tetők fedését szolgálta a zsindely és a cserepek vétele is. A városháza ablakait ekkor már üveg fedte. Szinte minden év számadásában megtaláljuk az üvegesnek fizetett összegeket. Az elvégzett kőművesmunkák, kőfaragó- és tetőfedő munkák mesterei részére kifizetett összegek mind megtalálhatók a számadásokban. A városháza belső berendezését karban kellett tartani, esetenként gyarapítani. Az 1840/41. évbe a város új vaskályhákat vásárolt Grőber Ferenc vasárustól. A városháza biztonságát a tüzek ellen is védeni kellett, s ezt szolgálta a kéményseprő munkája. A város által működtetett iskolákat is rendszeresen karbantartották. Évente szerepel a számadásokban az iskolák meszelése, különböző lakatosmunkák elvégzése. A városi számadások részletesen foglalkoznak a malmok költségeivel. 1839/40-ben 602 vFt 21 kr, 1840/41-ben 816 vFt 49 kr, 1841/42-ben 1091 vFt 56 kr, 1842/43-ban 200 vFt 21 kr. volt a malmok költsége. A malmokat, mivel felépítményük és belső berendezésük többnyire fából készült, ezért vagy ácsok üzemeltették, vagy rendszeresen igénybe kellett venniük az ácsok munkáját. Mind az alsó, mind a felső malomnál karban kellett tartani, vagy súlyos károsodás miatt helyreállítani a malmok zúgóját. Ezek, mint 1839/40-ben is természeti csapás, többnyire árvíz miatt károsodtak. A város rendelkezett kallómalommal is. Emellett kőhíd volt, melynek rendben tartására téglát az érsekségtől szereztek 145