Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 16. (Eger, 2004)

TANULMÁNYOK - Kozma György: Megérkezni Egerbe... Márai Sándor egri kapcsolatai • 71

ott gubbaszt az ösztönös forma- és kultúra ellenesség, amelyet - jobb szó híján, zavarukban, - ma „népi kultúrának" neveznek. * Délután, - szeptember 21-én - megjött az eső, háromhetes koraőszi, aszá­lyos szárazság után; egyenletes, nyugodt erővel érkezett, s nemcsak a kővé égett földek és az aggódó mezőgazdák fogadták hálás fellélegzéssel, hanem minden ember. Három éve tart ez a jellegzetes szárazsági periódus, s lehetetlen nem ismerni fel valamilyen kozmikus okot a természet életének ütemében. Most zu­hog az eső[,] és minden lélegzik, lucskos bizakodással, mintha megkönnyebbül­ten ismerné fel a Kreatúra, hogy a természet nagy szerkezete még organikusan működik. * A búcsúsok elmentek. Egert kiseperték, a szalámihéjakat és dinnyege­rezdeket szemétre vitték: Eger megint a régi, tiszta, csendes, kissé mulya és ra­vasz mintaváros. A kétnapos vallásos tömegtüntetés emléke úgy maradt meg idegeimben, mint valamilyen borgőzös vásár lármája. Mindenütt vannak ájtatos és közömbös, mulatós és társas érzékű emberek, de sehol Európában nem visel­kedik a tömeg ilyen együgyű-barbár zsivajjal. Ezek az állatorvosok, búcsúsok, filléres kiránduló vonattal ideszállított munkások, parasztok és kispolgárok nin­csenek tekintettel egymásra, szomszédjaikra, mindenki túlordítja a másikat, szó­val és kurjantással... ez az, amire képtelen egy osztrák, cseh, svájci, hogy más nyugatiakról ne is beszéljünk. Ez a szörnyű, fegyelmezetlen lárma, tolakodás, az egyén és szomszéd rivalgó lebecsülése jellegzetesen magyar. Csak az oroszok ordítanak még így, tömegben. Ez a hang Ázsia hangja. Ezt hallom, most, mikor végre csönd van, erősebben, mint mikor dobhártyával hallottam. * Karácsonykor lesz három éve, hogy orosz megszállás alatt élünk, -se három évből sok emlékem maradt, de legerősebben a hangemlék maradt meg. Az oroszok, csoportban, mindig kiabálnak, akkor is, ha nyájasan egy pohár vizet kérnek. * Délelőtt csend, eső után fanyar üdeség és langyos őszi napsütés. Az érsek­kertben ülök, az őszi virágokkal lángoló körönd előtt, 47 s eszembe jut az a másik ősz, 1943 ősze, mikor nemcsak az érett gesztenyék zuhogtak, hanem a bombák Érsekkert: Eger legszebb sétatere. A 12,4 hektáros területet Szmrecsányi Lajos egri érsek ajándékozta a városnak 1919-ben. 88

Next

/
Oldalképek
Tartalom