Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 16. (Eger, 2004)

TANULMÁNYOK - Csiffáry Gergely: Timsógyártás a régi Magyarországon • 5

Az alsógerebeni timsófőző volt a történelmi Magyarország területén az újkorban felállított harmadik ilyen vegyipari létesítmény, amelynek működéséről még 1799-ben is írtak. 105 Időközben Chriszt Ferenc még számottevőbb timsólelőhelyre bukkant Beregszászon. A történet előzményeihez tartozik a Schönborn uradalom a szé­lestói (v. selesztói) vasolvasztó építéséhez beregszászi riolitkövet kívánt fel­használni, a kő viszont nem állta az erős tüzet, miután összeroskadt szétesett, s ezért utóbb félredobták. Azonban a halomban fekvő megégett kőzetből az esővíz kimosta a timsót, amit Chriszt Ferenc észrevett. Balszerencséje felfedezését megosztotta Bősz János uradalmi prefektussal, aki a felfedezést elmondta Der­csényi (Weisz) János orvosnak és természettudósnak 106 , aki a különleges lelőhe­lyet a maga javára kívánta kiaknázni. Ezután Chriszt hiába próbálta a bereg­szászi kőbányákat kibérelni, hogy timsót gyártson, ebben megakadályozták őt. Érdemes megismerkedni Dercsényi (Weisz) János személyével. Hősünk a Szepes megyei Szepesszombaton született 1755. május 16-án, ahol apja is, meg a nagyapja is, akik szintén a Weisz János nevet viselték, s mindketten evangé­likus lelkészként szolgáltak. 107 Dercsényi (Weisz) János apja Lőcsén volt evan­gélikus lelkész. Az apja német nyelven elmondott halotti beszéde, amit az elhunyt Mária Terézia királynő tiszteletére Lőcsén, 1780. december 28-án tar­tott, nyomtatásban is megjelent a lőcsei Podhoránszky Mihály nyomdájában. 108 A család egyik őse Weisz Jakab még I. Lipót királytól kapott nemességet 1687­ben. Dercsényi János az iskoláit Lőcsén és Pozsonyban végezte, míg az orvosi diplomáját 1780-ban a bécsi egyetemen kapta. Ezután Zemplén vármegye szolgálatába állt, s ott 1782-ben megyei főorvosnak választották meg. 109 Az ambiciózus és vállalkozó kedvű Weisz János orvosdoktor, s egyben Zemplén megyei ülnök, még 1792-ben kérvényt nyújtott be a Magyar Kamará­hoz. Ebben engedélyt kért arra, hogy borseprőből, törkölyből, rézgálicból és békasóból (sziliciumoxid, azaz Si0 2 ) szeszt, likőrt, ecetet és különféle vegyi anyagokat állíthasson elő. Erre a célra egy egész társulatot akart összetoborozni és a kincstártól pedig tűzifát s kamarai épületet kért. A Magyar Kamara meg is akarta adni az épületet és a fát, mégpedig úgy, hogy az épületet átadja, a fát pedig két évig részvények fejében kap a társaság, utána azonban csak készpénz­VÁLYI András, 1799. II. 199. LEHOCZKY Tivadar, 1881. II. 466., 467. SZINNYEI József, 1893. II. 786. Az emlékbeszéd német szövegű eredeti példányát egykor az egri Barcsay-féle magángyűjteményben őrizték a 40. tételszám alatt. - BARCSAY Amant Zoltán, 1937. 5. - Az 1945 után gazdátlanná vált, s részben az egri lakosok által kifosztott Barcsay-féle gyűjtemény megmaradt anyagát csak 1951. május 9-én szállították be az egri Dobó István Vármúzeumba, ahová az említett Weisz-féle nyomtatvány már nem került be. SZINNYEI József, 1893. II. 786. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom