Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 16. (Eger, 2004)

TANULMÁNYOK - Csiffáry Gergely: Timsógyártás a régi Magyarországon • 5

Ezt követte a kioldás művelete, amelyhez megfelelő méretű víztárolót építettek. A kioldást ún. lúgzóházban felállított hatalmas fakádakban végezték, ahová timsós víztárolótól átvezették a vizet a fenyőfából készült csöveken. A kioldáshoz mindenkor forró vizet használtak. E müveletet követte az ülepítés. A kioldó fakádakban a timsós iszap nagyja leült, a többit csapokon át leengedték, s csatornákon keresztül nagyobb edényekbe vezették, ahol aztán letisztult. A letisztult timsólevet egyrészt a tárolás és további ülepítés végett favályúkon át ún. ,zsomp"-ba. vezették.

47 A zsomban 2 db, közel 60 akós kád (32,2 hl) volt 1834-ben Párádon. Majd ezután következett a bepárlás, más néven timsófőzés. A timsós vizet a zsompból a hutába szivattyúzták. A huta a timsófőző legfontosabb része. Itt voltak a timsófőző kemencék. Párádon 15,0x7,0x10,0 m-es hutákban 4-4 kemence és mellettük 4-4 katlan állt. A katlanokban addig párolták az oldatot, amíg kristályosítható sűrűséget nem kaptak. Közben az elpárolgott vizet a katlanok fölött lévő 8 hl-es fakádakból pótolták. A katlanok kezelésére 3 katlanost és még 6 napszámos munkást alkalmaztak Párádon 1801-ben. A katlanok ólomból készültek, mivel a timsóoldatban keletkezett kénsavnak ez állt ellen a legjobban. A katlanok öntéséhez, tekintettel arra, hogy azok gyakran sérültek, a huta mellett ólomolvasztó kemence létesült. A katlanok használata rendkívül ólomigényes volt, így pl. 1789-1794 között az Orczyak a hagymási timsófőző részére 31 tonna ólmot vásároltak. Végül az utolsó müvelet, a kristályozás következett. Ekkor a forró, besűrített timsóoldatot a lúgos kamrában faedényekbe öntötték, ahol az oldat lehűlt, s a timsó zöme kivált. A teljes kristályosítás 2 napot igényelt. A visszamaradt oldatot, az ún. anyalúgot külön lúgtartó kádakban tárolták, s csak akkor adtak túl rajta, ha feldúsult a timsót szennyező anyagoktól, s ilyenkor olcsón eladták a helyi lakosoknak vagy kereskedőknek. Ez az anyag házak fehérítésére, rovarirtásra egyaránt használható volt. A kristályosítás után kapott nyers timsót még hideg vízzel mosták, s kefével a rárakódott szennyeződéstől megtisztították. Ezután következett a tisztítás, amit egy timsót tisztázó kamrában lévő ólomkatlanban végeztek. Ekkor a nyers timsót ugyanannyi térfogatú forró vízben addig főzték, amíg meg nem tisztult, majd fakádakban újból kikristályosították. A vas kicsapatására hamulúgot (fahamu) használtak az Orczy-féle hagymási üzemben. A legutolsó timsógyártási müvelet a szárítás és a csomagolás volt. A timsókristályokat összetörték, egymázsás hordókban tárolták és szállították a megrendelőknek. Párádon a különböző kemencékből kikerült fahamut sem dobták ki, hanem vagy eladták, vagy pedig az ottani üveghutában hasznosították.

48 A zsomp bányászati kifejezés, kútszerű vízgyűjtőt jelent, ahol az aknák vizét összegyűjtötték. SOÓS Imre-SZŐKEFALVI-NAGY Zoltán, 1967. b. 390-403. 13