Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 16. (Eger, 2004)
TANULMÁNYOK - Csiffáry Gergely: Timsógyártás a régi Magyarországon • 5
rudakat. A XIX. század második felében még timsócukornak nevezték ezt az akkor még gyógyszertárakban előállított, tojásfehérjével és rózsavízzel vegyített, timsóból álló, cukorsüvegecske formájú készítményt. 37 A népi gyógyászatban is régóta felhasználják a timsós vizeket. így például az erdélyi Hargita mentén, a ,Jtüdösnek" nevezett helyeken található kis timsós források vizét a lakosok évszázados tapasztalat alapján főként szembajok ellen alkalmazták, ezek voltak az ún. szemvizek. Ha a források közelében nagyobb gödröket tudtak ásni, az esetben reumás lábak gyógyítására használták a forrásvizeket. 38 A Háromszék megyei Futásfalva határában Sóskútnak nevezett timsós forrás vizét bor tisztítására, különféle betegségek, főként a kolera elleni hatásos gyógyszernek tartotta a nép a XIX. század második felében. 39 A timsó alkalmasnak bizonyult tinta készítésére is. Markhót Ferenc, aki megvizsgálta a parádi timsósforrás vizét, hazavitte a timsósvizet, otthon gubacsot és kevés gumiarabikumot tett hozzá, s ezzel jó tintát nyert. A víz vizsgálatairól készült hosszú, 27 oldal terjedelmű jelentését is ezzel a saját gyártmányú tintával írta meg. Ma már tudjuk, hogy a tinta színanyagának kialakításában nem a timsó, hanem az azt kísérő vasgálic (FeSC>4 7H 2 0), ez a vastartalmú, vízben oldódó, zöld színű kristályos anyag és a szabad kénsav szerepe a döntő. Viszont az újkorban még a legtisztább itáliai timsó is viszonylag sok vasat tartalmazott, s így lehetett a timsó arról is nevezetes, hogy alkalmas tinta készítésére. 40 A timsónak még egy felhasználási területe ismert, amely Bereg megyében volt gyakorlat. A gyártás során a lúgzás során visszamaradó fehér timsós iszapot a gyárak körüli falvak lakói vízzel feleresztve házaik fehérítésére mész helyett alkalmazták, az épületfának tartósságot, s főként tűzmentességet biztosított, ha ezzel bekenték, végül pedig poloskák elleni irtószerként is kiváló szolgálatot tett. 41 Ezt a fent említett, széles körben alkalmazott kálium-alumíniumszulfátot régente többnyire alunitból, timföldből, timsópalából állították elő, a két világháború között agyagból vagy bauxitból készítették, majd miután a vasmentes alumíniumszulfátot elő tudták állítani, azzal pótolták. 42 A timsó már a XX. század első harmadában sokat veszített a jelentőségéből, mert nagy hátránya, hogy értékes alkatrésze, vagyis az alumínium tartalma az összsúlyának csak kis hányadrésze volt. 43 A XX. század '80-as éveire már sok területen majdnem teljesen kiszorította az olcsóbb alumíniumszulfát a timsókat. 44 37 CZUCZOR Gergely-FOGARASI János, 1871. VI. 299. 38 BÁNYAI János, 1938. 40. 39 ORBÁN Balázs, 1869. III. 93. 40 SOÓS Imre-SZŐKEFALVI-NAGY Zoltán, 1967. b. 372-373. 41 LEHOCZKY Tivadar, 1881. II. 472. 42 SCHACK Béla, 1931. IV. 247. 43 LÓSY-SCHMIDT Ede-BARÁT Béla, 1928. 1. 50. 44 Römpp Vegyészeti Lexikon, 1984.4. 651. 10
