Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: Nemesek és városi kommunitás Miskolcon a XVI.században • 5

polgárnak adván át. A Mindszentek (Mindszenti ispotály) esetében a város erősebbnek ítéli az intézmény alapítványi, illetve karitatív jellegét, mint egyházi mibenlétét, s míg a templomhoz és iskolához a kegyúri jog gyakorlásának privilégiumát vindikálja magának a protestáns egyházban is, az ispotály a város önazonosságának jelképe, az egyik legfontosabb városi kötelesség, a társadalom elesettjeiről való intézményes gondoskodás gyakorlásának helyszíne és megtestesülése. A miskolci nemesekre vonatkozó legelső összeírás jellegű forrás Miskolc 1653as urbáriuma, melyet a kamarai biztosok rögzítettek Diósgyőr várának és uradalmának visszavételekor, így mind a zálogbirtokosok korát, mind az új kamarai igazgatás rendjét tükrözi.

33 Az urbáriumba Miskolc Óvárosában 17 nemesi házat-telket vettek fel a 136 jobbágytelek, 2 puszta és 5 városi ingatlan mellé, ezekről azonban - egyelőre - csak tulajdonosaik állítják, hogy privilegizált ingatlanok. (Item sünt domus Nobilium in eodem oppido ad easque dicunt se Privilegia habere, quorum exempla Maiestati Suae exhibere debebunt.) A 17 ház között kettő középkori egyházi alapítvány (1. Domus Abbatis de Tapolcza, 5. Heremitarum), a tapolcai apátság és a diósgyőri pálosok szabad kocsmatartási joggal bíró kúriája. Bárczay Szaniszló és Tibolt István a borsodi középkori eredetű középnemesség képviselői. A (tibolddaróci) Tibold családnak miskolci privilegizált telkén (telkein?) egész kis utca alakult ki jobbágyaikkal, zselléreikkel, amelyet a miskolci topográfiában Tibótszer néven ismertek. Az urbárium is említi a zselléreket, nemcsak Tibolt István, hanem Vörös Máté nemes házával kapcsolatban is: „ Két nemes, Vörös Máté és Tibolt István úgy bír házzal Miskolcon, hogy bár semmilyen szántóföldet nem birtokolnak, vannak azonban zselléreik, s nekik is be kell majd kiváltságleveleiket mutatni, hogy honnan is van ez az előjoguk. "

34 A szerzetesrendek kúriái s a borsodi nemesek miskolci ingatlanai még egy előző korszak, a késő középkor viszonyait képviselik Miskolc telekállományában, amikor a telek kiváltságát csak igen kevesen szerezhették meg a királyi birtokon. A kora újkor, a zálogbirtoklás, bizonyos mezővárosi társadalmi csoportok megerősödése azonban újabb kiváltságosokat emelt be a miskolci privilegizáltak körébe. így lehet, hogy az urbáriumban a nemesi házak tulajdonosai között szerepel Balassa János is, a zálogbirtokos Zsigmond fivére, aki nádori donatióval szerzett teljes nemesi jogot miskolci házára, melyben Miskolc egyik igen frekventált kocsmahelye működött, s melynek pinceleltárát is ismerjük. Fánchy János nemesi házát nővére, Balassa Zsigmondné révén nyerhette, akinek nemcsak rokona, hanem diósgyőri várának tisztje is volt. Gorbay Ambrus, Sándor Benedek bizonyosan a vár servitori köréhez tartoztak. A nemesi ingatlanok legtöbbjében azonban már helyi vagy itt letelepedett nemeseket sejthetünk, mint a görömbölyi és miskolci nemesi ingatlanokat szerzett nemtelen családból származó Ambrus Máté Xenodochium ab inchoatione ac primordia sub cura oppidi jiiit...hactenus oppressum oppidum solertem curam gessit, ac eos procuravit... hoc negotium procurandi duobus juratis civibus traditum. MOL. NRA 723/50. MOL. UeC 87/67. GYULAI É., 1996. 339-340. Duos Nobiles habent Domos in isto oppido, Mathaeus Vörös et Stephanus Tybolth, qui licet nullás Terras arabiles possident, habent tamen inquüinos, et ii quoque duo Privilegia sua ostendere debebunt, unde eampraerogativam habeant- Uo. 12