Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Csiffáry Gergely: A mátrai üveghuták története • 55
17. Egy gyorsmérleg 18. Egy csákány 19. Egy ácsszekerce 20. Két vasvilla 21. Egy hamukotró 22. Egy drót a hamu keveréshez (talán drótból készült rosta?) 23. Egy nagy vaspöröly Az inventáriumban - érdekes módon - nem leljük azokat a legfontosabb, kifejezetten az üvegkészítés döntő szakaszának, vagyis a formálásnak az eszközeit. Például nem szerepel üvegfúvó pipa, vascső, olló, csipesz, kampós villa, gereblye. Miután a bükki, a zempléni és a parádi üzemekben szintén ezek az eszközök hiányoznak a leltárakból, úgy tűnik, hogy a leglényegesebb üvegkészítő felszerelések (üvegfúvó pipa, formázó szerszámok stb.) a hutások személyes tulajdona lehetett. Itt is, mint más üveghutáknál a gyártótelep közelében készítették a hamuzsírt, s a közelből gyűjtötték össze a kvarcitot is. Amikor 1753-ban Carl Schüller és Johann Stirgler 3 esztendőre bérbe vette az officina vitrariát, összeírták annak teljes felszerelését. Ebben megtalálhatók a hamuzsírfőző telep eszközei is. Ezek a következők: egy hamuzsírégető üst, egy hamukotró, valamint egy drót a hamukeveréshez, ami talán drótból készült rosta lehetett. 143 A szerződés letelte után, 1756. március 18-án, az apátság hajlandó lett volna az üvegolvasztónak jövedelmét a többi hasznosi földesúrral megosztani, ha ők a hutára fordított költségek rájuk eső részét megtérítik. Az apátság elöljárója éppen ezért a földesurakkal megállapodott abban, hogy ha a megtérítendő összegben nem tudnának egyezségre jutni, akkor a megyei bíróság útján megbecsültetik az üvegkészítő műhelyt, s így állapítják meg a fizetendő hányadot. A hutát ezután közösen tartják fenn, a költségeket pedig részarányosán elosztják. Ha a földesurak valamelyike a reá eső részt kétszer 14 nap alatt sem fizetné meg, az apátság fizeti ki helyette, de ezután az illető földesúr a jövedelemtől is elesik. 144 Az üvegcsűrben készült ablaküvegeket a pásztói cisztercita rezidencia bővítésekor - 1756-1759 között - felhasználták. 1756-ban az üvegesmester az apátság üvegéből a rendházban az éléskamra, a tornác és konyha ablakaira 10 üvegkarikát készített (1 karika 1 krajcár, összesen 15 krajcár értékben), saját anyagából 5 karikát 20 dénárért. 1757-ben az apátság üvegéből készített 90 karikáért 2 forint 15 krajcárt, míg 1758. november 29-én 6 karikáért 9 krajcárt fizettek ki. 1759. március 16-án az új ablakokra - melyeket részben a rezidenciára tettek fel - a mester 130 karikát készített darabonként Wi krajcár ellenében, ezekért összesen 3 forint 15 krajcár munkadíjat kapott. 14 ^ 12 SZVIRCSEK F., 1982. 58-59. 13 SZVIRCSEK R, 1982. 56-58. M BÉKEFIR., 1902. II. 194-195. a BADÁLE. 1994.43. 7 l )
