Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Csiffáry Gergely: A mátrai üveghuták története • 55
50 krajcár dicát fizet. 1 " Ez az adat annak ismeretében, hogy abban az időben csak a parádi (1710-től), a pásztói apátsági üvegolvasztó (1741-től) létezett, kizárólag a Hasznos határában keletkezett legújabb üveggyártó helyre, Alsó hutára vonatkozhat. Az 1752-53-as összeírásban megjegyzik, hogy az elhagyott üveghuta Illés Lőrinc (tulajdonos vagy bérlő) halálával az utódaira és özvegyére szállt. Azt írják, hogy személyenként 1 ökör, 4 ló, 4 tehén, 8 ártány, 20 sertés, 30 birka, 30 kila kenyérgabona, 12 akó bor van a birtokukban, és fizettek egyenként 3 frt-ot a katona intertentioján kívül. Három pásztor összedolgozik és komlót gyűjt. 112 Ebből az öszszeírásból az is kiderül, hogy az üveghutát 1746-ban Illés Lőrinc hutás állította. Az üvegcsűr csak átmenetileg szüntette meg a termelést, mert 1756-57-ben 70 frt-ért," 3 1758-59-ben 60 frt-ért árendálták. 114 Valószínű, hogy később az üzemet bővíthették vagy felújíthatták, mert 1764-ben a huta bérlője már 100 frt. árendát fizetett." 1 ' 1785. szeptember 19-én a Helytartótanács számára készült jelentésből újabb részleteket tudunk meg az üveggyártó telepről. A jelentésben 4 mátrai üveghuta és a hatvani posztómanufaktúra adatai szerepelnek, s az üvegolvasztókat keletről nyugat felé haladva vették számba, mintegy az órajárásával ellenkező irányban. Elsőként a parádi, másodikként a szuhai, harmadikként a hasznosi határban álló Almásy hutát, míg negyedikként összeírták az ún. Possessio HutátV 6 Ez utóbbi az Alsó hutának nevezett erdei üvegkészítő műhellyel azonosítható. A jelentésből kiderül, hogy ezt az üvegcsürt 25 tulajdonostárs 1 évre szóló megbízatása alapján 7 személy igazgatja. A telep az alkalmazottak elmondása szerint egy évben csak 25 hétig működik, évente összesen 72 rajnai frt. 45 3/5 krajcár értékű nyersanyagot használ fel. Az alapanyagok beszerzéséről nem tudósít ez a forrás. A huta termékeit Magyarországon Nagybánya, Nagykároly, Huszt és Máramarossziget városaiban értékesítették, valamint a történeti Erdélynek a fentiekkel szomszédos területein. A termékek eladásából származó éves jövedelem 150 rajnai forintot tett ki. Az üveghuta éves hasznának egyharmadát, azaz 50 rajnai forintot az alkalmazottak kapták. A huta alkalmazottai közül 7 fő helybeli (azaz Alsó hután lakó) és három a községben (azaz Hasznoson) lakó személy, míg; az összes alkalmazott száma 12 fő volt. A jövőt illetően a jelentés készítői szerint javíthatná az üvegkészítő műhely helyzetét, ha belföldi vagy külföldi tapasztaltabb mestereik, szakmunkásaik lennének, illetve ha állandóan működne az üvegcsűr, nem pedig időszakos jelleggel. 1803. május 14-én Kitaibel Pál járt Alsó hutánál, s a naplójába fel is jegyezte: „Az út a Mátra alatt halad tovább. Tarján [Gyöngyöstarján] jobb kézre marad el. Patáról [Gyöngyöspata] a Hasznosi huta [Mátrakeresztes] irányában a dűlőúton ''' HML. IV-7/C/7. 758. öi. 1746-47. 112 HML. IV-7/c/l. 647. öi. 1752-53. 113 HML. IV-7/b/5. 934. öi. 1756-57. 114 HML. IV-7/b/5. 938. öi. 1758-59.; IV-7/b/5. 939. öi. 1759. 115 HML. IV-l/b/87. Közigazgatási iratok. 1764. Nr°. 189. 1 lfl MOL. Helytartótanács Levéltára. Departamentum Commerciale, 1786. 25/A-217. fólió. 73
