Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Csiffáry Gergely: A mátrai üveghuták története • 55
üveghuta romjai kerültek elő üvegdarabokkal, üvegmaradványokkal, olvasztótégely töredékeivel. 54 A bodonyi üvegcsűr létezését végső soron vitatja az üvegipar történetével foglalkozó irodalom, mondván, hogy egyetlen évben (1506-ban!) van rá adat, azon kívül csak Bodonyi Márton nevéből következtethetünk az üvegkészítésre, és mind ez ideig a régészeti kutatás nem igazolta Parád-Bodony térségében egy középkori officina vitraria létezését. Az üveggyártással Magyarországon bizonyíthatóan a XII. századtól foglalkoztak. A XV. századig az üvegiparban az üvegkészítés (olvasztás és gyártás) és az üvegfeldolgozás nem vált ketté. Erre csak a XVI-XVTI. században került sor, s ez időtől kezdett céhesedni az üvegfeldolgozás. A középkorban az üveggyártással foglalkozók nem alakítottak ki szervezetet, mert kevesen voltak és földrajzilag is egymástól nagy távolságban, elszigetelten dolgoztak.^ 5 Az üvegfeldolgozást végzők városokban, várakban, azokon a helyeken tevékenykedtek, ahol a készüveg áruféleségekre (lámpák, mécsesek, ablaküvegek) szükség volt. A városba kerülésük maga után vonta, hogy létrehozták önvédelmi szervezeteiket, a céheket is. Céhekben dolgozó hazai üvegeseinkről a legkorábbi adatot 1470-ből Budáról ismerjük, amikor Mátyás cseh királlyá koronázásának évfordulóját ünneplő körmeneten ott vonultak az üvegesek is, akik ekkor a drágakő-mívesekkel, aranymívesekkel, szobrászokkal és festőkkel közös céhet alkottak. Ugyanezen a körmeneten a közös céh céhmestere bíborpárnán vitte a király által megerősített céhlevelüket. 56 A budai üvegescéh megalakulását követte a nagyszebeni 1520-ban és a brassói 1523-ban. 37 Az üvegesek közül önálló céhként legkorábban, 1640-ben a gölnicbányaiak kapták meg a privilégiumlevelüket. 58 A bodonyi üvegolvasztó működése éppen arra az időszakra esett, amikor az üveggyártó Bodonyi Mártont, illetve az üvegfeldolgozást végzők (esetünkben Kismester István és özvegye) már egymástól látszólag függetlenül dolgoztak. Az üvegiparban is az történt, hogy az alapanyaggyártók és a késztermék előállításával foglalkozók munkahelye előbb földrajzilag, majd szervezetileg is különvált. Gyöngyössolymos 1775. április 6-án kötött szerződést Lőbel Boschan bérlő az egri püspöki uradalommal. A szerződés alapján 800 bécsi mázsa száraz fát vett meg, amit a solymosi és a gyöngyöspüspöki erdőben gyűjthetett. A fa elégetésével nyert kész hamuzsírért 5 rajnai frt-ot fizetett mázsánként, összesen 400 rajnai frt-ot. A szerződés szerint előre ki kellett fizetni ezt az összeget, s kötelezték a bérlőt, hogy Medárd napig (június 8.) vagy esetleg 3-4 héttel később a munkát be kell fejezni, mert ellenkező MESTER E., 1997. 7-10.; GRÓFP.-GRÓH D., 1985. 315. CSIFFÁRYG., 1996. 14. BOGDÁNI., 1973.35. SZINNYAI K.-KOCSIS F.-ZÁDOR M., 1992. 131. KNAPP O., 1929.46. 65