Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Csiffáry Gergely: A mátrai üveghuták története • 55
Mátraszentistván: Almásy, Felső vagy Belső huta, Mátraszentimre: Keviczki, Ötházhuta, Darázskút vagy Alkar, Mátraszentimre-Mátraszentlászló: Fiskalitás, Legfelső vagy Kalitkás huta, Németmező, Párád: Kopott huta, Méheskerti huta, Óhuta majd Újhuta és Tiribes kora újkori üvegolvasztói. E tanulmányban minden egyes üveghuta történetét ismertetem. Az üveggyártás technológiája Az üveggyártás alapanyaga a homok, a mészkőliszt és a bükkfahamuból nyert hamuzsír volt. A gyártáshoz 2 rész hamut és 1 rész homokot, vagy apróra tört kvarctartalmú kőzetet kevertek össze. A homokot vagy kőzetet vízben tisztították, ehhez jelentős mennyiségű víz kellett. A középkorban ezért az üveg feldolgozásához szükséges üvegcsűröket a vízfolyások mellé építették, s az üvegcsűrökben 3 kemence elegendő volt az üvegkészítéshez. A XVIII. század második felében a területünkön is feltűnt egy negyedik kemence használata, amely az ablaküveg-készítést szolgálta. Ez is fúvással készült, csak a henger alakúra kifúvott üveget a két oldalán felvágták, s azt követően kiterítették, ez volt az ún. táblaüvegnyújtó kemence. A XVIII. században a negyedik kemence használata már általános volt a magyarországi nagyobb hutákban. Az előkészítő vagy temperáló kemencében 900-1000 °C-on az olvasztótégelyek és az anyag egy részének az előmelegítését végezték el. Az olvasztókemencében 1350-1400 °C-on már megolvadtak a magas alkáli tartalmú vegyületek. A hűtőkemencében 500-600 °C hőmérsékleten a készáru feszültség-mentesítését végezték el. A temperáló kemencében nemcsak a tégelyek előmelegítése, hanem a szükséges nyersanyag előkészítése is megtörtént. A munkák közül a legfontosabb a kvarctartalmú kőzet, vagyis az ún. „békasó" kezelése volt. A gondosan kiválogatott fehér kvarckavicsokat mintegy 600 °C-ra felhevítették, majd hideg vízbe dobálták. A kő a hirtelen hőmérséklet-csökkenés hatására szinte szétrobbant. Ezt még tovább törték, majd vízzel mosták és ülepítették, hogy a kívánt szemcsenagyságot elérjék, amely nem lehetett nagyobb 0,2-0,5 mm-nél, mert másképp nem olvadt volna meg. Az ún. kvarchomok készítéséhez nagy mennyiségű vízre volt szükség. Ez az egyik oka annak, hogy a hutákat kivétel nélkül víz mellett létesítették. Egy üveghuta különféle épületekből állt. A kemencék fölött emelt központi épületet kőtörőmalom, hamuzsírégető, fazekasház, festőház, köszörűlőműhely, csiszolóműhely egészítette ki. Ezen épületek mellett sorakoztak a hutásmester és a hutamunkások házai, valamint az istállók, csűrök és raktárak. Ezek voltak a legalapvetőbb létesítmények a XVIII. század utolsó harmadában létesült üveghutáknál. Egyéb építmények nélkül is egy kis falut képeztek már. Egy korszerűbb és nagyobb üveggyártó hely területe 10-12 hold lehetett a korban. 16 Az üvegedények előállítása két úton: fúvással és öntéssel történik, l/a. A fúvás eszköze egy kb. másfél méter hosszú kovácsoltvasból készült cső, az ún. pipa, amely mindkét oldalán gombaszerűen kiszélesedő, simára csiszolt részben 16 VERES L., 1991.68-70. 57
