Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Besze Tibor: Gyöngyösi urbáriumok; contractusok és conscriptiok tanulságai (XVIII-XIX. század) • 27

gairól 1792-ben készült adatfelvétel. Mindhárom forrás azt bizonyítja, hogy ezeken a birtoktesteken az átlagos taksa 4 forint volt. Az Orczy-féle conscriptio említi, hogy a taksán kívül a jobbágyok borból nyolcad dézsmát, a majorsági földön lévő szőlőkből pedig heted dézsmát adtak. A házsor szerint kapott szántók után szintén nyolcad járt a földesúrnak. A Révay jussból való három zsellér borból kilencedet fizetett, a tizedik részt pedig árendálta. Az úrbérrendezés utáni szerződések és összeírások legfőbb tanulsága az, hogy a felek az úrbérpótló contractus megkötésekor messzemenően figyelembe vették a rendezés irányelveit. A 4 forint taksa például az urbáriumban meghatározott 1 forint censusból és a házas zsellérek számára kötelező 18 nap kézi robot napi 10 krajcárban való megváltásából, azaz 3 forintból tevődött össze. A föld terméséből a kilencedet a gyöngyösi lakosok is kiadták vagy helyette pénzzel adóztak. A Mária Terézia-féle akaratot tartották akkor is szem előtt, amikor a zselléreknek a szabad bormérést Szent Mihálytól Szent György-napig (szeptember 29-től április 24-ig) engedélyezték. A többi kiterjedt promontoriummal rendelkező helységhez hasonlóan a második félévi kocsmáltatási jogot bérbe vették a földesúrtól. A források azt bizonyítják, hogy az egyik legfontosabb járadékforma az úrbérrendezés után is a bordézsma maradt. A cenzus, robotváltság és szabad borárulás címén szedett pénzjáradékok szintén meghatározó jelentőséggel bírtak a birtokosok bevételei szempontjából. A szolgáltatások közül a robot 1771 után sem játszott központi szerepet. Nyilvánvaló, hogy a zsellérek törekvése az volt, hogy a számukra legterhesebbnek tartott úrdolgát pénzen megváltsák. Adataink azt bizonyítják, hogy ez a törekvésük az esetek többségében elérte célját. A legszegényebbeknek azonban sokszor nagyobb feladatot jelentett a váltságösszeget előteremteni, mint a robotot ledolgozni. Ezért a gyöngyösi taksásoknak 1772-ben kiadott punctumok közül az utolsó így rendelkezett: „Akik ez fizetést terhesnek tartják, vannak talán olyan szegény emberek..., ha könnyebben esik nekik a szolgálat..., azok magukat jelentseg..., hogy ki fizet és ki 68 fog szolgálni a megírt mód szerint. " Az úrbérrendezés előtt a szőlőmunkákat irányító vincellérek és a jobbágyszolgáltatások intézésével megbízott ún. polgárok részben vagy egészben mentesek voltak a földesúri adózástól. A rendezés után ez a kiváltságos helyzet már csak a vincelléreket illette meg. Ez összefüggésben volt azzal, hogy a polgárok feladatát ezután a földesúri tisztek látták el, csorbítva a mezővárosi önkormányzat megmaradt jogosítványait. Összegzés A vizsgált korban Gyöngyös fejlődése az általános magyarországi fejlődéssel egyező és attól eltérő egyedi vonásokat egyaránt mutatott. A török időkben a hódoltsági mezővárosok többségével ellentétben népességmegtartó és koncentráló hely 67 Uo. 713-714. 68 MOL.P. 518/a. 89-90. 49