Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Besze Tibor: Gyöngyösi urbáriumok; contractusok és conscriptiok tanulságai (XVIII-XIX. század) • 27
lentősebbek. A Forgácsok a korszak egészében Gyöngyös részbirtokosai maradtak. A XVIII. század elején még közel húsz kisebb nemesi család is telektulajdonos a város belterületén. Ezek többsége később ingatlanokat szerzett a határban. Gyöngyös város közönsége maga is birtokosa volt Encs- és Benepusztának, melyeket királyi donatio révén bírt. A város belterületén pedig taksás házakkal rendelkezett a communitás. A XVIII. század folyamán jelentősen megnőtt a városban és határában a birtokszerzők száma, de meghatározó továbbra is négy nagybirtokos maradt. A kilenc kérdőpontra adott válaszok 9 és egy 1816-ban készült conscriptio 10 arról tudósítanak, hogy 1771-ben a gyöngyösiek tizennyolc birtokosnak adóztak. Az úrbérrendezést követő ötven év alatt közel megnégyszereződött a birtokosok száma, miközben az összes birtokállomány változatlan nagyságú maradt. A fentebb említett 1816. évi összeírás szerint hatvanhat nemes rendelkezett ingatlannal a városban, 1852-ben az örökváltság szerződés megkötésekor azonban már nyolcvanra emelkedett a gyöngyösi birtokos családok száma. Forrásaink nem nyújtanak eligazítást arra nézve, hogy mi volt az oka ennek a nagyarányú gyarapodásnak. Valószínűsíthető azonban, hogy a kiterjedt szőlőgazdálkodásnak fontos szerepe lehetett ebben a folyamatban. A szőlő ugyanis a legértékesebb ingatlanok közé tartozott, melyre mindenki igyekezett szert tenni. Éppen ezért a szőlőtermesztésükről ismert helységek vonzották a betelepülőket, köztük a nemeseket is. A gyöngyösi határ feltűnően szűk volt. Ilyen kis határ Magyarországon csak a legapróbb falvakat övezte. A hódoltság alatt a szomszédos települések nem pusztultak el, így a városnak nem volt lehetősége a terjeszkedésre." Az oppidium agrártermelésében a szőlőművelés mellett a szántógazdálkodás volt meghatározó. A talaj- és időjárásviszonyok mindkét művelési ág szempontjából kedvezőek voltak. A szántók a város déli sík vidékein, míg a szőlők az északi és nyugati részein, a Mátra lejtőjén terültek el. Az investigatiok tanúsága szerint a gazdálkodásban a többi agrárágazat nem játszott jelentős szerepet. Különösen feltűnő az állattenyésztés visszaszorulása, ami azonban érthető, mert „prata nulla, lignatio nulla... similiter pascuum". A rétek és legelők hiányát egyéb források is panaszolják. 13 Ami az erdőgazdálkodást és faizást illeti, arról az irodalom, illetve a forrásadatok kétféle módon tájékoztatnak. Egy részük kiterjedt erdőgazdálkodásról és ; HML. IV-7/h/1.2. sz. irat. 10 HML. V-101/b/23. 27. sz. irat. '' Pontosabban: Gyöngyös polgárai már a XVI. század közepén jelentős extraneus szőlőket birtokoltak Gyöngyöspüspöki, Gyöngyössolymos, amellett Gyöngyöstarján, Abasár és más falvak szőlőhegyein, sőt -a bornál kisebb mennyiségben - gabonát is termeltek a patai tizedszedő kerület pusztatelkein. Ez a gazdasági expanzió azonban nem volt kapcsolatban a politikai-katonai viszonyok miatti falupusztulásokkal (pl. Markaz), s nem vonta maga után a város művelt területének jogilas; is elismerhető kiterjesztését. - BÁN P., 1988. és BÁN P., 1996. 245-247., 250-251." 12 HML. 1 V-7/h/1.2. sz. irat 13 MOL. U et C 94/13. és Conscriptio Regnicolaris Privilegiati Oppidi Gyöngyös, 1828.; HML. IV-7/a/l. Observationes. 29
