Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: Nemesek és városi kommunitás Miskolcon a XVI.században • 5
alatt egy különleges feudális adónem kollektív, a rendi tagozódást figyelmen kivül hagyó fizetésének bázisa lett, vagyis a belőle szerzett hasznot csak részben forgathatta vissza tulajdonosa gazdálkodásába, vállalkozásába, de ezzel talán megvásárolhatta életét, fizikai és termelési biztonságát a hódoltató töröktől. A miskolci jobbágyok is utalnak rá panaszukban, hogy a kocsmáitatás és borkereskedelem talán az egyedüli lehetőség arra, hogy az ellenség adóját és más fizetéseiket teljesíthessék. 72 A város kommunitása és a helyi nemesek a kor, a XVI. század két kihívásával, a mezőgazdaság - és ezen belül a bor különösképpeni - konjunktúrájával és a török hódoltsággal, mint egymással szemben is működő kényszerítő erőkkel, megpróbáltak egymás ellenében is választ adni. Megmaradásuk, integritásuk megőrzése függött attól, hogy szembenállásuk ellenére sikerül-e közös érdekeiket érvényesíteni. Az, hogy ez sikerrel járt, talán abban is felmérhető, hogy a 15 éves háború, majd a következő évszázad dekonjunktúrája, politikai zavarai ellenére sem süllyedt le Miskolc végérvényesen. A városi kommunitás és a helyi nemesek viszonyának mérlegét az billentette hol az egyik, hol a másik fél javára, hogy éppen melyikük tudta hathatósabban érvényesíteni kiváltságait. A rendi társadalomban azonban még a mezővárosi magisztrátusi elitbe tartozó polgár is csak a nemesség elnyerésével juthatott fel a társadalmi emelkedés csúcsára. így lehet, hogy Pap István, aki a városi társadalom legfontosabb, ekkor még komoly presztízst jelentő főbírói hivatalát több évig viselte (1569, 1570, 1572, 1576, 1577), s aki a város képviseletében fellépett egregius Zalatnay Bertalan ellenében a város kommunitását illető egyházi javak visszaszerzése érdekében, 1582-ben nemességet és címert kap az uralkodótól. A címerkép magát a címernyerőt ábrázolja, amint baljában levágott török főt, jobbjában véres szablyát tart. 73 Elismertségéhez, nemesi rangjához mezővárosi tisztsége is hozzájárult, a címerkép pedig a város lakóinak, kommunitásának és helyi nemeseknek közös sorsára és kihívására, a török fenyegető jelenlétére és súlyos adóterhére figyelmeztet. A kommunitás és nemesek, a két akarat, a két hatalom, a két elit szembenállását a kortársak a korra jellemző hirtelenség, erőszak, teatralitás miatt gyakran utcai jelenetek formájában érezhették-élvezhették. így 1589-ben is, amikor a vármegyei jegyzőkönyv tanúsága szerint „Kisasszony nap táján, estefelé, amikor a városi disznókonda már betért a mezőről a városba, nemes Bakos Balázs a piacon-főutcán álló nemesi kúriájából kilépvén a becsületes és tisztességes miskolci fő bírákat és esküdteket, nemkülönben az összes tanácstagot: Szabó Péter főbírót, Tejfeles Gergelyt, Tékes Gergelyt, Fűzi Bálintot, Károlyi Mátyást, Ragályi Pált, Juhos Pétert ocsmány és otromba, ráadásul lealacsonyító szitkokkal illette, magukat a disznókat pedig a bíró és esküdtek nevén szólította meg, egyenként, mondván: ez a disznó itt Péter főbíró, majd a többi disznót is sorban ugyanígy néven nevezte arányuk szerint. Amelyik disznó a többinél soványabb és idősebb volt és lekonyult fülű, azt Tejfeles ...educillare aut alio vendere...oppressum verő oppidutn nullum aliunde aliud subsidium habét, unde hosti taxám ac alias solvere possit. MOL. NRA 723/51. BAZML. XV. 3. 50. 20
