Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Horváth László: Adatok a gyöngyösi prostitúció újkori történetéhez • 187

sere vonatkozó engedélyeket. A bordélytulajdonos és a kéjnő bármilyen természetű vitájában elsőfokon ugyancsak a rendőrség döntött. Ezek a döntési jogosítványok pedig a gyakorlatban igencsak szubjektíven kezelhetőek voltak. Másrészt az 1860as, 1870-es évtized nagy illúziója sem teljesült. Önmagában a bordélyház nem volt csodaszer. Nem lehetett minden kéjnőt és a kéjelgés minden vállfaját ennek az intézménynek a falai közé szorítani. Bár közrendészeti és közerkölcsi szempontból praktikus volt az elképzelés, de az egyre bonyolultabb szabályozások, előírások nehézkessé és drágává tették a rendszert. Mindvégig megmaradtak a magánkéjnők, sőt az illegális és az alkalmi prostituáltak is. Ez utóbbiak a foglalkozásuk mellett továbbra is leggyakrabban vendéglátó- és szállodaipari alkalmazottak, varrónők, eladók stb. voltak, sokszor csak időlegesen gyakorolták az üzletszerű kéjelgést. Éppen ezért a titkos prostituáltak számára vonatkozóan nincsenek megbízható adataink. Egyes tanulmányok a bejegyzettek létszámának tízszeresét ajánlják kiindulási pontként.

53 Magam részéről ezt túlzásnak tartom, de szerepük Gyöngyösön sem volt elhanyagolható. Az évek során nemcsak az ellenőrző intézmények, de az alvilági kapcsolatok is egyre szervezettebbé váltak. 1898-tól néhány hatóságot, egyes ügyvédeket s a rendőrséget is nyilvánvalóan megkörnyékeztek.

54 A rosszhírű házak, az utcai lányok, a titkos prostitúció melegágya volt a bűnözés egyéb nemének is. A gyöngyösi éjszakában a lányok, a fiatalkorúak (sőt a selyemfiúk, a kerítők) is megjelentek. A közbiztonság romlását jelezte a leánykereskedelem feltűnése. A sajtó 1902-ben figyel fel a jelenségre.

55 Egy 1908. évi esetnél a hivatalos közeg cinkossága is nyilvánvaló: „Szerdán, e hó 17-én egy veszedelmes leánykereskedő járt Gyöngyösön, aki 3 lányt akart az jászárokszállási bordélyházba szállítani, s mely lányok a Kertész-féle kocsmában tartózkodtak Ezt az emberhúsvásárt megakadályozni akartuk, s fel is szólítottunk udvariasan egy csendőrt, aki azonban kijelentette, hogy ő velük szóba nem áll, s eltávozott. Azután Nagy nevezetű csendőrrel találkozva, ezen dolgot neki bejelentettük, aki kötelességszerűleg azonnal intézkedett, hogy az ügyet megismerje. Azonban ezen igyekvő csendőr fáradozása már hiábavaló volt, mert a leánykereskedő az áruval elillant". 56 A sajtó mind Csathó Ödön rendőrkapitányt, mind a mindenkori tisztiorvost nyilvánosan és névszerint is cinkossággal vádolta a prostitúció felburjánzásában. A napilapok rendszeresen foglalkoztak a kávéházakban, a korzón zajló éjszakai élettel, mellyel a bordélyházak nem tudtak az árakban sem lépést tartani. Évtizedeken keresztül cikkeztek a gyöngyösi polgárok legalább a Főtér megtisztításának szükségességéről, mindhiába. Minden intézkedés, rendőrkapitányi fogadkozás ellenére még a századforduló után is visszás állapotok uralkodtak. „A kora esti órákban városunk leginteligensebb lányai és férfiai sétálnak a Hanisz Imre téren, városunk egyedüli korzóján s így csupa finomságból is vigyáznia kell a rendőrségnek, hogy ezeknek a sétája ne legyen kellemetlenné téve az oda nem tartozó és igen frivol viselkedésű 53 MIKLÓSSYJ., 1989. 102. 54 Gyöngyösi Lapok, 1898. július 14. 2-3. Prostitutió. Gyöngyösi Friss Újság, 1902. május 23. 1. Leleplezett leány kereskedés. 6 Egyesüljünk, 1908. június 21.4. Panaszok a csendőrök ellen. 199