Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Horváth László: Adatok a gyöngyösi prostitúció újkori történetéhez • 187

Míg Pesten a bordélyházi kéjnők mellett eltűrik és szabályozzák a magán kéjnők tevékenységét is, addig az 1890. évi egri rendelet ennek még a nyomát is igyekezett eltüntetni. A korszerűtlen és az egri állapotot nem mindenben követő rendelkezés szinte megszületésekor már módosításra, változtatásra szorult. Pár év múlva Egerben a kérdést újra rendezni kellett. így aztán 1894-ben alkotta meg Eger város tanácsa A Bordélyházakról és kéjnőkről szóló szabályrendeletei?

1 A korábbihoz képest ez a rendelkezés már előírja az ún. türelmi bárcza alkalmazását. A régóta működött kéjnőtanyákat, bordélyokat ismételt engedélyeztetéshez köti. A legnagyobb változtatás azonban abban állt, hogy ez már szabályozta a magánkéjnők intézményét. Engedélyt csak az a 17 éven felüli nő kaphat, aki megfelelő lakással rendelkezik. Ezenkívül tartozik az orvosi és rendőri előírásoknak megfelelni, sőt fényképes bárcával kell rendelkeznie. Az egri szabályozásra a földrajzi közelségen túl azért is szükséges figyelni, mert maguknak a rendezett tanácsú városoknak legfeljebb rendszabály-kezdeményezési joguk volt, szabályrendeletet önálló hatáskörben csak a megyének volt joga saját területén alkotni. Vagyis a majdani egységes megyei szabályrendeletet a két város korábbi tapasztalatainak, törekvéseinek egyfajta ötvözete, vegyítése hozta. Ez kiderül a két város vigalmi életének eddig feltárt kapcsolatából.

32 A korabeli hivatalos közegek a XIX. század második felében megtalálni vélték a súlyos közegészségügyi és közrendészeti gondoknak csodaszerét, a bordélyházat. Elsődleges törekvéssé vált a legtöbb helyen, hogy az összes kéjnőt az ilyen típusú intézmény falai közé szorítsák. (Lásd Pesten 1867-ben, illetve Egerben 1890ben) A régebbről működő kéjnőtelepeket, korábbi örömtanyákat is igyekeztek átalakítani. A század végére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenőrzés szempontjából bármilyen praktikus is a bordélyházrendszer, a kéjelgést csak és kizárólag erre nem lehet korlátozni. Legálisan vagy - ha erre nincs mód - illegálisan a magánkéjnő intézménye is fönnmaradt. A kéjnők szolgáltatását igénybevevők egy része - kezdetben általában a tehetősebbek - sokszor kerülték a hivatalos bordélyházakat, s a kevésbé feltűnő bérelt lakásokat részesítették előnyben.

33 Gyöngyösön a szabályalkotás kényszerét néhány botrányos ügy felerősítette. Két tisztség állt szinte „hagyományosan" a figyelem előterében. Az egyik a városi rendőrkapitány, a másik a városi tiszti főorvos. Ez országos jelenség, hisz ezen a két hivatalon múlott a reglementáció megvalósulása, vagyis az egészségügyi és rendőri nyilvántartás, ellenőrzés. 1890-ben a „Takács Lina-eset" irányítja a figyelmet a város örömlányaira.

34 Takács Lina - Felső-Selyem kávéházból - kasszírnő 1890. augusztusában egyenesen a főispánnál jelenti föl Gyöngyös város főorvosát, hogy az pusztán anyagi megfontolásból - ti. a rendszeres vizsgálati díjért - és az orvos által favorizált kéjnőtaHML. IV-404/a/91. 1905/3714. Alispáni iratok őrizték meg az 1894. évi szabályzatot, melyet a belügyminiszter 1895-ben megerősített. HORVÁTH L., 1996. 183. HORVÁTH L., 1996. 181. HML. V-101/b/313. CCLXXXIV/56. Schönfeld Lipót főorvos fegyelmi ügye (1890). 195