Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Hajagos József: Knézich Károly aradi vértanú (1808-1849) • 157

Knézich Károly szerepelt a hadtestparancsnokok közül. Hadtestével az I. és a II. hadtest között foglalt állást Érsekújvár környékén. Csapataival fel kellett derítenie az előtte fekvő Vág-vonalat, alkalmas helyen átkelőt kellett létesítenie, s a II. hadtest zsigárdi sikere után neki is csatlakoznia kellett a támadáshoz, de készen kellett lennie az I. hadtest megsegítésére is. Ráadásul a felsorolt feladatok egyik napról a másikra meg is változtak a hadi eseményektől függően. Ilyen körülmények között mindent teljesíteni nehéznek ígérkezett. A helyzetnek megfelelően Knezichnek fontossági sorrendet felállítva mérlegelnie kellett volna a feladatokat. Utólag megállapíthatjuk, legfontosabb feladata az előrenyomulást lendületesen megkezdő II. hadtest támogatása lett volna. Ezzel elősegítette volna az I. hadtest feladatainak végrehajtását is. Knézich ehelyett hadtestét szétdarabolta, egyes csapatait a Vág mentén járőröztette, más egységeket pedig Nagysándor kérésére az I. hadtest támogatására rendelte, további alakulatokkal pedig az összeköttetést biztosította különböző irányokban.

29 Hogyan került Knézich ilyen helyzetbe? Miért nem tudott megfelelni feladatának az a Knézich, aki a tavaszi hadjáratban az egyik legmegbízhatóbb alparancsnoknak bizonyult? Tudnunk kell, hogy a főparancsnok - Görgey - hadügyminiszteri teendői miatt nem tartózkodott a helyszínen, s nem korrigálhatta hadtestparancsnokai tévedését. Június 20-án már a helyszínen volt, s akkor erélyesen a Vágón való átkelésre is utasította a késlekedő III. hadtestet, de az az ütközet első napján már nem tudott tevékenyen részt venni. A hadmüveletek helyszínétől távol tartózkodott a hadsereg központi vezérkari irodája is, Esztergomban, illetve Tatán, s így az sem tudta korrigálni a tévedéseket, sőt a vezérkar sok esetben nem is volt tisztában a kialakult helyzettel. Knézich intézkedéseivel kellemetlen megítélésbe került beosztottjai részéről is, akik határozott cselekvésekhez voltak hozzászokva Damjanich parancsnoksága alatt. Knézich bizonytalankodását hajlamosak voltak a táborban tartózkodó feleségére fogni. Erről árulkodik Bresslern vezérkari százados levele: „...nagyon örülök, hogy oly kitűnő hadtestben szolgálok, melynek egy Leiningen s egy Czillich a hadosz.tálynokai. Régi bajtársak és jeles katonák. Fájdalom! nem mondhatom ugyan ezt az én jó Károlyomról (Knézich - H. J.). Ez túlélte magát. Szívem vérzik - és kívülem sokaké szintén. Ez aztán a cunctator!

M) - Hogy ennyire terjedhet egy aszszonynak a befolyása! Hisz ez. felfordult világ!...Ez a szeretetre méltó hölgy nyomon követi táborunkat állomásr ól-állomásra; ha ő nem megy előre: akkor férje hátra megy. Ezek ugyan szép mozdulatok!" Bresslernhez hasonló véleményen lehetett néhány szavas naplóbejegyzései alapján Leiningen ezredes is. Szójegyzetes naplójában olyan bejegyzések találhatóak, mint pl.: „Június 9. Tábornokné. Knezichnek HL 1848/49 31/42., 31/124., 31/245., 31/280., 31/353., 31/390., 31/391., 31/422., 32/51., 32/168., 32/390., 31/391., 32/469., 32/573., 32/584., 32/584. b., 33/29., 33/130., 33/208., 33/212., 33/216., 33/217., 33/219., 33/306., 33/346., 33/353., 33/448., 33/455.; GÖRGEI A., 1988. II. 153-168. - A III. hadtest létszáma 1849. június 14-én a HL 1848/49 32/585 alapján. 6655 gyalogos, 1553 huszár és 971 tüzér, összesen 9179 fő. Cunctator = késlekedő. Ez volt a nevezetes római hadvezér, Cornelius Scipio Aemilianus gúnyneve, aki halogató taktikájáról kapta e nevet. (Szerk.) 172