Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Hubert Ildikó: Barkóczy Ferencet köszöntő magyar nyelvű versek 1761-ből • 123

szerző és dátum feltüntetése nélküliek, a szöveg tartalmából azonban egyértelműen azonosítható 1761. évi keletkezésük. Sőt, még valami: Kilián István 1974-ben megjelent közleménye"

1 ismertet egy 1761-ből datálható Boldisár drámát, melyet Egerben adtak elő a diákok Barkóczy Ferenc tiszteletére. Az adat alapján írta Kilián: „Ez a most előkerült schéma is bizonyítja, hogy Egerben a XIVIII. század második felében már általánossá válhatott a magyar nyelvű színjátszás "

6 Úgy véljük, a kéziratból közölt verseink (//-///. sz.) éppen e dráma előadása előtt és végeztével hangozhattak el. Ugyanis a dráma játszásakor Barkóczy már az esztergomi érseknek járó hercegi ranggal szerepelt: „Boldisár király jeles játék, mellyet a Jézus Társaságnak egri oskoláiban tanuló nagyságos, nemes és tisztes ifjúság MDCCLXI. Kegyelmes Hertzegnek Barkóczi Ferentznek...". Nem valószínű (bár nem is lehetetlen), hogy érsekké való kinevezésének évében

7 Egerben több darabbal is kedveskedtek volna neki. III. számú versünk külön kiemeli a színházszerető mecénás szerepét: Ki játék palotán megjelentél, Mellyet költségeddel építtettél A színházterem - a versírónál: játék palota - a pompakedvelő, művelt Barkóczy jelenlétében valószínűleg máskor is ösztönzést adhatott a zenés előadások mellett szavalatoknak is. A „Gróf Barkóczy Ferenc Egri Püspöknek" szóló kéziratos költemény (//. sz.) írója verselgető, vagy legalábbis poétikában jártas ember lehetett. Erre enged következtetni a vers szerkezeti építkezése. Mindhárom strófában az első, a harmadik és ötödik sor szimmetrikus tartalmi kiemelését a páros verssorok, s a strófákat lezáró páros rímű utolsó két sor kerek egésszé formálja. Verselésének döccenéseit a mívességre törekvés feledteti. A „Más ugyan Annak" feliratú vers (///. sz.) a színdarab zárásaként hangozhatott el. Szerzője az utolsó sor alapján (valamint a drámai előadáshoz kapcsolás okán is) a jezsuita gimnázium tanára lehetett, előadója a jelenlévő „buzgó Ifiús,ág" nevében szólt. Mindhárom versben, a nyomtatványban inkább toposzként, tartalmi hangsúlyt kap a „magyar" jelző: részben azzal, hogy ezen a nyelven szólaltak meg, részben azzal, hogy lényegesnek tartották a versírók Barkóczy egri tevékenységéből kiemelni „Magyar Nemzetünk"-kel való törődését, a magyar nyelven való megszólalás értékelését. Ha ez utóbbi nem így lett volna, akkor a köszöntések, a búcsúelőadás esetleg latinul szólaltak volna meg. A most általunk közölt magyar nyelvű versek a Barkóczy mecénássága által Egerben összetartott irodalmi csoportosulás újabb bizonyítékai, egyúttal adalékok az KILIÁN I., 1974.94-101. KILIÁN I., 1974.99. Mária Terézia Barkóczyt 1761. január 13-án nevezte ki esztergomi érsekké. A kinevezéssel hercegi rang járt. 124