Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger lakosainak határhasználata 1687-től a XVIII. század végéig • 75

Meg kell jegyezni, hogy a pusztát is gyakran szőlőhegyként emlegetik. Az összeírásban összesen 1060 birtoktestet regisztráltak, együttesen 1166 kat. h. összterülettel. Egy-egy parcellára átlagosan 1,1 kat. h. esett.

76 Meg kell jegyeznem, hogy a továbbiakban a kapásokban összeírt területeket is átszámoltam katasztrális holdakká, s a táblázatokban ezt közlöm. 1727-ben a nagy telepítések eredményeképpen már 1520 kat. h. szőlőterületet regisztráltak.

77 Rendkívül nagy lökést adott a szőlőtelepítésnek gróf Barkóczy Ferenc püspök tevékenysége 1745-1761 között. Az ő püspök-földesurasága alatt vett nagy lendületet a bortermelés a várostól nyugatra és északnyugatra eső területeken, ahol erdő- és bozótirtással jutottak mezőgazdaságilag művelhető területhez. Nagyjelentőségre tettek szert a Hajdú-hegy, a Szarkás és a Kecske-Dellés, a Barkóczi-hegy (ma Birka), a Felső-Cigléd és a Kis-Bajusz új szőlőiültetvényei. Jelentős területet ültettek be szőlővel a várostól keletre fekvő Sík-hegyen is. Barkóczy mindenkinek osztott földet, aki szőlőt akart telepíteni.

78 Erdődy és főleg Barkóczy telepítő tevékenysége folytán az egri szőlőterületek 1724 és 1760 között közel háromszorosukra nőttek, 1160-ról 2995 kat. h.-ra. Az összes szőlőparcellák száma is 2,2-szeresére gyarapodott, 1060ról 223l-re. Az előző időszakhoz képest kisebb mértékű növekedés történt 1760 és 1773 között. A birtoktestek sz'áma 279-cel, a terület pedig 228 holddal nőtt. Az új püspök, (1762-től) gróf Eszterházy Károly, ekkor még kevéssé szorgalmazta új szőlők telepítését. Változás következett be az 1770-es évek második felétől. 1777-ben a püspök a Hajdú-hegy oldalán a Töviskes völgy felé lévő részen, továbbá a Szarkáson és a Kecske-Dellésen a még meglévő erdőt és csalitost is engedélyezte kiirtani s azt szőlőkkel beültetni.

79 Ugyanekkor kezdett intenzív telepítő tevékenységbe a káptalan is. 1777-ben a Csordajárás egy részét akarta felparcelláztatni,

80 majd 1778-79-ben a Maklány dűlőt osztatta fel. A telepítések ellen a város régebbi szőlőbirtokos lakosai már élesen tiltakoztak, s a káptalanhoz 1777-ben írt felterjesztésükben így panaszkodtak: „mennyi számtalan szőlők még dib dáb alkalmatlan helyeken is vannak már itten, úgy annyira, hogy az Egri nép teljességgel nem győzi dogozni, mert ezen sok új plantációk miatt még a legnyomorultabb ember is már szőlőt fogott magának, és mindenkor abban turkászik inkább, mint sem napszámra mennyen emberséges embernek dolgozni. így tehát a jó drága helyeken való szőlőknek el kelletik teljességgel romlani és parlagosodni. " A Hergyimó és a Várhegy terméséről, melyeket még Eszterházy püspök elődei osztottak ki szőlőnek, a következőket írják: „az ember még ivásátúl is irtózik borának ... olyan iszonyú gennedség színű Csevicét terem a Nyúzó (melyen a növendék erdőt Egerv. ir. V-l/a/14. B.XI/a. 15. 1724. évi öi. Eger v. öi. V-4/a/16. 1727. évi öi. Eger v. úrb. és félsz, pere V-5/1. Eger v. úrb. és félsz, pere V-5/2. BREZNAYI., 1934. 175-176. Egerv. ir. V-l/b/85. B.CXVI/a. 538-539., V-l/b/88. B.CXVII/b. 1077. 88