Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger lakosainak határhasználata 1687-től a XVIII. század végéig • 75

amott az egri vár telepszik rá egy meredek sziklára, majd a vár mögött újabb szőlőhegyek láthatók." „A környező pusztákból kitelnék a határ, de ezek vagy a püspökség, vagy a káptalan tulajdonát képezik. Ezekre települtek a szőlők a keleti és nyugati és valamelyes szántóföld és kaszáló az északi és déli oldalon. A környező szőlőhegyek sem a városé, hanem a püspök és a káptalani uradalomé, vagy a szomszédos földesuraké. „ Gabonatermő határ nem lévén, kénytelenek a polgárok idegen falvak határát bérbe venni. Az egri gazda fizeti a földbért, fizet a napszámosnak is, aki a földet megműveli. Bármennyire jó a termés, nem kap munkást, aki learassa. Ha mégis vállalkozik valaki e munka elvégzésére, akkor aratórész gyanánt a termés felét elviszi. Az egri gazda inkább saját fogyasztásra termel gabonát, s nem eladásra. A városnak nincs erdeje. Az erős hegyvidék itt van a közelben, mégis, ha télen nem akar fagyoskodni, pénzen veszi meg a tűzifát. Rétek, kaszálók sincsenek." A helyzet azonban bizonyos vonatkozásban mégsem olyan sötét, mint ahogy a város lakosai elmondták és ahogy Bél Mátyás leírta. A városnak jogilag tényleg nem volt határa, csak pusztái, de ezeken a pusztákon voltak viszont az egrieknek szőlői, némi szántójuk, rétjük és legelőjük is. Ezzel a XVII. század végihez képest leszűkült területtel ráadásul a város rendelkezett. A város szervezte és irányította teljes hatáskörrel a határrendészetet. A pusztákon lévő szőlők adásvétele a városi magisztrátus előtt zajlott. Az is tény, hogy időszakonként a földesurak - elsősorban a káptalan igyekeztek saját érdekükben szűkíteni a városi jogokat, de mivel a szőlődézsmából (vagy annak bérbe adásából) igen komoly bevételük volt, így ezek a beavatkozások soha nem érintették az egriek birtokjogait. * * * A továbbiakban, amikor a határhasználatról beszélünk, akkor elsősorban azt a területet vizsgáljuk, amely felett a városi magisztrátus rendelkezett. Ebbe a területbe beletartozott Cigléd, Szőlőske, Álmagyar, Tihamér, Egerszalók, Tekse-Szalók és Kocs puszták, a Hajdú-hegy és a Rác-hegy a teljes rajtuk fekvő szőlőterületekkel, szőlőalja-területekkel s, káposztásföldekkel. A határ területi kiterjedéséről nem tudunk pontos képet alkotni egészen a század végéig. Egyedül a szőlők területét tudjuk nyomon követni. Ezek területe a következőképpen gyarapodott: 1724-ben 1166 kat. h.,

45 1760-ban már 2995 kat. h.,

46 1773-ban 3223 hold, 1789-ben 3993 hold,

48 1798-ban pedig 3699 kat. h.

49 A városról és annak határáról csak a II. József-féle „ kataszteri összeírás " 6 kötete nyújt pontos képet 1789-ből. Az 1. sz. földkönyv tartalmazza a város leírását, 42 BÉL M., 1730. 50-51. 43 BÉL M., 1730. 64. 44 BÉL M., 1730. 67-68. 45 HML. Eger v. ir. V-l/b/14. B.XI/a. 15. 1724. évi öi. 46 HML. Eger v. ir. V-l/b/48. B.XXXIV/a. 62. 1760. évi öi. 47 HML. Eger v. ir. V-l/b/75. B.LII/a. 3. 1773. évi öi. 48 HML. Eger v. öi. V-4/a/247-252. 1789. évi II. József-féle kataszteri öi. 49 HML. Eger v. ir. V-l/b/192. B.CXIII/a. 1058. 1798. évi öi. 83