Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Bán Péter: Három XVI. századi dézsmautasítás • 53
desúri birtokokon. Kivételt - mint látni fogjuk - bizonyos mértékben csak Eger egy részének és Tihamér falunak káptalani birtoklású szőlőhegyei képeztek. Az instrukció idézett szövegét, az intenció megvalósulását teljes mértékben megerősítik az 1548. és 1549. évi dézsmajegyzékek, éspedig nemcsak a bor-, hanem a gabonafélék és állatfajok tizedeinek az esetében is. Ezen a téren már az 1548. évi gabona-számadó lajstromok egyfajta kikristályosodott elosztási elvet tükröznek. A főespereseknek járó quartát minden districtusban egyes meghatározott falvak teljes tizedösszegének átutalásával deputálták a területileg illetékes archidiakónusoknak: a debrővölgyi kerületben Egerszalók, Bolya, Istenmezeje és Egercsehi teljes adóját, a gyöngyöspatai kerületben Tas község teljes dézsmáját és a domoszlói bevételek zömét (a maradék talán a plébánost illette), a nagyhevesi járásban Tepély, Fokorú, Mizse és Szászberek tizedeit és részben talán Pély faluét is (itt a „quarta" kifejezés szűkszavúsága nem teszi egyértelművé a rendeltetési funkciót), a pásztói districtusban pedig Pétervására 7500 és Szuha 180 kévét kitevő dézsmája volt a főesperesi negyed bázisa. Az „integra quarta" valójában magába foglalta a helyi plébánosoknak járó osztályrészt is, s ezt egynémely helyen fel is tüntették „média quarta" (= fél negyed = octava, nyolcadrész) címén, így pl. a patai és a pásztói districtus több falvánál. A fentiekhez képest nem ilyen világos a quarta kiadási gyakorlata a kishevesi tizedkerületben, továbbá az Egri Völgyben, ahol eleinte a jelek szerint minden település, illetve plébánia parochusa nem oktávára, hanem teljes quartára tarthatott számot (lásd Felnémet, Szőlőske, Eger helyi összegzéseit az 1548-as gabonaszámadási jegyzéken). Nem így állt viszont a helyzet 1549-ben a bortized quartájának elosztásánál, mert akkor Felnémettől Nagytályáig a káptalan kapta meg az őt illető negyedrészt. Azt, hogy mi történt ebben az esztendőben a plébánosoknak járó quartával, forrásainkból egyelőre nem tudjuk, illetve hiányára sincs közvetlen magyarázat, hiszen Felnémeten és Nagytályán biztosan fungáltak a katolikus papok. 1549-ben az egyházi személyeket megillető tizedjövedelmi hányadok nyilvántartása általában is zavarosabbá vált a gabonadézsmát tekintve. Egyrészről: láthatóan nem állandósultak azok a helységek, ahonnan a főesperesek járandóságát biztosították. A debrővölgyi districtusban ez évben pl. Debrő és Verpelét, a nagyhevesi térségben Tepély mellett ezúttal Kőtelek kapott ilyen szerepet (bár a kvantitatív adatokat nézve egyik térségben sem egészen tisztázott módon), a patai kerületben pedig semmilyen káptalani quartáról nincs tudomásunk. A plébánosok „fél-quartái" e terüVÖ. SZEDERKÉNYI N., 1890. 366. vö. MAKSAY F., 1990. 358-365. - Egerbocs káptalani birtoklásáról Szederkényi Nándor nem tudósít. Ez Egri Völgy gabonadézsma quartáira vonatkozó megállapítás pontosan egybecseng Szederkényi Nándor (id. mű, 366.) leírásával, viszont a többi tizedkerületet tekintve ő másként, egyszer s mindenkorra meghatározottnak, eldöntöttnek ítélte a quarták elosztását az egyes kanonokok, illetve a főesperesek között. Adatait sajnos nem tudom ellenőrizni, mivel nem jelöli meg pontos levéltári forrását. Az mindenesetre biztos, hogy a „községi lelkészeket a terményből negyed (quarta) nem illette meg - amint ő azt általánosítva közölte -, hanem nyolcadrész (octava), ahogy e tényt a bortized elosztására nézve viszont helyesen állapította meg. - A tényleges plébánosi osztályrész a gyakorlatban csak kb. nyolcad volt mind 1548-ban, mind 1549-ben. 57
