Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger lakosainak határhasználata 1687-től a XVIII. század végéig • 75

gezték az öreg tőkék fiatalítását is. A homlítás azt jelentette, hogy a szőlőtőkétől egy vagy több vesszőt a föld alatt elvezettek a kívánt egy-két méter távolságra, s ez itt meggyökeresedett és kihajtott.

105 A metszést és a szaporítást követte a szőlő első kapálása. Az első kapálást gyakran már május első felében, de többségében május második felében végezték. Sokszor ezt a munkát csak június elején fejezték be. Ennek során a szőlő közötti területet megszabadították a fűtől, ugyanakkor a földet is mélyen fellazították. A szőlővirágzás után júniusban végezték a szőlők karózását, majd ezzel egyidőben a kötés vagy kötözés következett. A szőlők mellé a férfiak karókat vertek le, majd ezekhez a karókhoz a nők és a nagyobb gyerekek hozzáerősítették a többnyire csatéval összekötött szőlővenyigéket. A szőlőkötözés célja részben az, hogy a későbbi fürtképződés során a fürtök távol legyenek a földtől. A másik cél az volt, hogy az így felkötött vesszőkön kifejlődő és majdan érő szőlő minél több napfényhez jusson. A kötözéssel egyidőben a szőlők ellenőrzését is elvégezték. Abban az esetben, ha hiányzó tőkét találtak, akkor azt homlítással pótolták. A kötözést követte a második kapálás, melyet június végén, július elején végeztek. Ez főleg a szőlő földjének fűtelenítését szolgálta. Ha a második kapálást elhanyagolták, a harmadik kapálás előtt kénytelenek voltak a földet gyomlálással megszabadítani a gaztól. Ezt követően augusztusig (a meleg nyári napok elmúltáig) nem végeztek érdemleges munkát a szőlőkben. Ritkán júliusban, de az esetek 80%-ában augusztusban végezték az igazgatást. Ez a munka magába foglalta a kötözésből kibomlott szőlők újrakötését, az első kötözéskor megtört szőlővesszők felső szemeiből kihajtott, ún. fattyúhajtások letörését. Ehhez a munkafolyamathoz tartozott a földre leérő fürtök felkötése is. Az igazgatással egyidőben következett a gyomlálás. Erre az egri szőlőkben általában nem került sor, mivel a szőlőmunkák végzésének minőségét a városi tanács kiküldöttjei útján szigorúan ellenőrizte. Legtöbbször csak akkor volt rá szükség, ha a szőlőterületen valami okból elmulasztották a szőlők második kapálását. Zömmel augusztus második felében, de ritkán ezt megelőzően vagy ezt követően végezték a szőlők harmadik, vagy érés alá kapálását. Ez a munka a szőlő fűtől való megtisztítása mellett a szőlőtőkék közötti föld kihúzását is jelentette, melyre azért volt szükség, mert ezáltal a fürtök szabadabbá váltak és jobban átjárhatta őket a szél és a napfény. A harmadik kapálás után a szőlő teljes megérése, majd a szüret következett. A szőlőtermés betakarítása körüli minden tevékenység összefoglaló megnevezése a szüret. Egerben - mivel a bor tekintélyes részét kivitelre termelték - a városi tanács nagyon ügyelt a szüret kezdetére, tekintettel arra, hogy ettől függött a szőlő érettségi foka, íz- és zamatanyaga, alkoholtartalma, amely meghatározta a bor minőségét. A szüret minden esetben szeptember 29. (Szent Mihály nap) után kezdődött, a szőlő érettségi fokától és az időjárástól függően, igen nagy szórtságban (legkésőbb október 25-én). Az egri szüreti munkákat a szőlők aljában lévő gyepes térségben véKECSKÉSP., 1968.301. VINCZEL, 1960. 1. 109